8. rész

Sziasztok drága olvasók! Reméljük mindenkinek nagyon jól telt a Karácsony! Ki mit kapott? :D
És kinek hogy telik a szünet? Pihenjetek sokat!
Nagyon örülünk minden egyes megtekintésnek de néhány komi is jól esne! :) Véleményt is szívesen fogadunk! :) Igyekszünk hozni a részeket!
Szóval itt lenne a legújabb rész! Nem túl hosszú de reméljük azért tetszik! :)
Jó olvasást! Puszi! <3

Making love

Nem akartam, hogy Martinnak megint legyen oka haragudni rám, ezért utána mentem. Nem is foglalkoztunk azzal, hogy mennyien vannak körülöttünk, de biztos vagyok benne, hogy néhány embernek feltűnt a dolog.

- Martin, várj meg légy szíves!

Megfordult és kérdően nézett rám.

- Ne haragudj, nem így gondoltam – kezdtem bele. – Csak nem szeretnék feltűnést kelteni. Amúgy is mindenki azt kérdezi tőlem, tetszel-e nekem..

- És? Tőlem is sokan kérdezik, le kell rázni őket – felelte flegmán.

Nem tudtam erre nagyon mit mondani, ezért újra bocsánatot kértem:

- Tényleg ne haragudj. Én szeretlek.

- Akkor gyere velem – fogta meg a kezem, és felmentünk Justin szobájához. Végig szorítottuk egymás kezét, és Martin benyitott a szobába, majd a hirtelen meglepettségtől becsapta az ajtót. Justin és Nathalia éppen azt csinálták, amire mi is készültünk. Ekkor esett le igazából, hogy Martinnak igaza volt, tényleg nem foglalkozik velünk senki, hiszen mi sem vettük észre, hogy Natiék eltűntek. Ott álltunk az ajtó előtt fél percig meglepetten, majd mindketten egyszerre nevettük el magunkat. Martin átölelt és a fülembe súgta:

- Akkor mi megyünk a másik szobába – és gyengéden megcsókolt. Tényleg régen voltunk már együtt, így sokkal szenvedélyesebb volt az egész..

Feküdtünk az ágyban, amikor megcsörrent Martin telefonja. Scooter volt az. Martin kihangosította a telefont.

- Igen? – szólt bele.

- Hol vagy?

Martinnal összenéztünk és fogalmunk sem volt, mit mondjon.

- Csak haza szaladtam valamiért – mondta bizonytalanul.

- Justin is veled van? Őt sem találom sehol.

- Justin? Nem, ő nincs velem. Na mindjárt vissza megyek, majd beszélünk – és gyorsan letette a telefont. – Szólni kell Justinéknak is.

Mind a ketten gyorsan elkezdtünk öltözni, aztán kiszaladtunk a szobából, otthagyva a rendetlenséget. Odaléptünk Justinék ajtója elé, majd Martin bekopogott. Nem kaptunk választ, ezért benyitott. A szobában már nem volt senki, de maradt látszata a jelenlétüknek. Leszaladtunk gyorsan és próbáltunk úgy csinálni, mintha Martin épp most jött volna vissza a buliba és az ajtónál összefutottunk volna. Majd elkezdtük keresni Justinékat. Kint voltak már a medencénél és csoportosan beszélgettek. Oda mentünk mi is, majd Martin arrébb húzta Justint, hogy tudjunk vele pár szót váltani.

- Scooter hívott, merre voltatok?

- A szobában.. de ezt ti is tudjátok – kacsintott ránk Justin.

- Ne hülyéskedj, Scooter keres – szóltam rá.

- Azt hiszitek nem vettük észre, hogy benyitottatok?  Lefeküdtetek, mi? – vigyorgott ránk. Vörös fejjel néztem a talajt, meg sem szólaltam, inkább hagytam, hogy Martin válaszoljon. De ő sem tudott. Zavarban volt, a hajába túrt és ő is a földet nézte.

- Szóval igen – válaszolt magának helyettünk is Justin.

- Ne mond el senkinek, haver – nézett rá Martin.

- Dehogy, bízhattok bennem. Nagyon egymásra találtatok az utóbbi időben. Együtt vagytok? Vagy csak lefeküdtetek?

- Együtt vagyunk fél éve.

Justin arcára kiült a meglepettség és hirtelen nem is tudott mit mondani.

- Kik tudják? - kérdezte végül.

- Csak a lányok és Tiesto - szólaltam meg végre én is.

- Hogy tudtátok eddig titkolni?

- Nem volt olyan feltűnő a bulik miatt.. Csak most hogy akadt egy kis szabadidőnk, jobban figyelünk egymásra - magyarázta meg Martin.

- Mindent értek. Tudtam én, hogy tetszetek egymásnak - kacsintott rám Justin. Ebben a pillanatban odalépett hozzánk Nati is és érdeklődve figyelt minket.

- Haver, miért nem mondtad el?

Martin nem tudott rögtön felelni. Justinban tényleg megbízott, mégsem mondta el neki.

- Megbeszéltük Jade-el, hogy köztünk marad.

- Most mondtátok el Justinnak? - esett le Nathalianak a dolog. -Na és mit szólsz hozzájuk?

- Összeillenek - felelte frappánsan, majd megölelt minket, jelezve, hogy ő támogatja a kapcsolatunkat.

A buli viszonylag sokáig tartott, elég jóra sikeredett, és miután hajnali 4 óra felé szétoszlott a vendégsereg, fáradtan huppantunk mindannyian a kanapéra. Jó volt újra együtt lenni, és tudtuk, hogy a közeljövőben nem igazán lesz alkalmunk így nyolcasban szórakozni, ezért az elkövetkezendő pár napot is igyekeztünk kis baráti társaságunkban tölteni.

Lassan minden visszatért a régi kerékvágásba. Justin újra dolgozott az albumán, Neymar és Chris edzésekre jártak, a lányoknak is sok dolguk volt, mi pedig Martinnal fellépésekre jártunk. Alig látszottunk ki a munkából és a lányokkal is ritkán találkoztam.

Majdnem 2 hónapig minden héten volt legalább 2-3 fellépésünk, állandóan buliba és fesztiválokra jártunk. Aztán kaptam egy felkérést fotózásra egy modell ügynökségtől, így egy fesztivál fellépésre nem tudtam Martinnal menni. Meg tudtam beszélni vele, hogy ezt most kihagyom, és a buli utáni after party-n sem veszek részt, amit a stábtagokkal és a barátainkkal szoktunk tartani.

Ekkor még úgy gondoltam, nem lesz semmi különös az afteren, minden olyan lesz mint amilyen szokott lenni, Martin ugyanazokkal az emberekkel lesz mint szokott, csak én nem leszek ott.. 

Hát, nem épp így lett...

7. rész

Sziasztok! Végre itt a szünet, lehet pihenni mi meg igyekszünk hozni a részeket így szünetben sűrűbben! Örülnénk egy-két kominak is természetesen! Most egy hosszabb részt hoztunk, olvassátok!
Reméljük tetszik! Mindenkinek jó pihenést! Puszi nektek :)<3
Jó olvasást! :))

Party

Mikor a lányokkal kijöttünk az öltözőből és csatlakoztunk a fiúkhoz kicsit szégyellős voltam előttük egy szál bikiniben. Nem is kell mondanom, a srácok jó formában vannak a sportnak és a kondinak köszönhetően. Persze a fiúk rögtön megdicsértek minket és külön-külön szerelmeiket is, mi Martinnal pedig megálltunk egymás mellett és néztük őket, talán mind a ketten azon gondolkodva, milyen jó is nekik, hogy nem kell titkolózniuk senki előtt. Martin átkarolta a vállam és annyit mondott: 

- Csinos vagy.

Igazán jól esett a dicsérete, szerintem még bele is pirultam.

- Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá.

Martin alapjáraton egy vidám természetű fiú, mindig mosolyog és mindenkivel kedves.. Viszont most azt vettem észre, hogy az a mosoly, amit nekem szán, nem őszinte. Ezért megkérdeztem tőle, hogy akkor most mi is van kettőnkkel:

- Figyelj, még mindig haragszol?

- Nem, dehogyis.. csak nem esett jól, hogy beszéltetek.. De amúgy nincs baj.

- Biztos? Nem szeretném, hogy haragudj rám.

- Nem, nem haragszom – és megölelt.

Jó érzés volt átölelni őt és szívem szerint el sem engedtem volna, de sajnos 5 másodpercnél nem tartott tovább az egész, mert ugye ott voltak a többiek, akik addig egymással voltak elfoglalva.. majd egyszerre ránk néztek mindannyian. Még szerencse, hogy Martin tud improvizálni és így szólt:

- Ha már ti itt ölelgetitek egymást, akkor mi csak nézzük?

Justin összehúzott szemekkel rám mosolygott, én pedig megráztam a fejem, jelezve, hogy nem, ez nem az amire gondol. Akármennyire is próbáltam „átverni” őt, nem sikerült, mert a nap folyamán észrevettem, hogy többször is figyelt minket.

- Na, melyik csúszdán csúszunk először? – kérdezte Neymar, mire mindenki egyszerre kezdett beszélni és mutogatni, hogy ki melyiken szeretne.

A fiúk valami gigamega csúszdához futottak, Daisy Natit húzta magával valami rózsaszínhez, mi Liával pedig szépen odasétáltunk egy széles és színes csúszdához, miközben Justint meséltem neki.

- Valamit sejt..

- Jade, valamit mindenki sejt.. látszik rajtatok Martinnal, hogy szeretitek egymást.. nem csak barátilag.

- Ennyire feltűnő? – néztem rá aggódva.

- Hát.. látszik rajtatok.

- De mindenki hozzám jön oda megkérdezni, hogy tetszik-e nekem Martin.. Justin is. Martint miért nem kérdezgetik?

- Szerintem őt is szokták, csak ő sokkal lazábban kezeli ezt az egészet, te pedig zavarban vagy, ha róla beszélgetsz valakivel.. Pedig Martinon is látszik, nem is kicsit.. ahogy rád néz, ahogyan rád mosolyog. Láttam, hogy most is ő ölelt meg és ő karolt át téged. Fura amúgy, hogy fél éve együtt vagytok és még csak most kezdi észrevenni mindenki.

-A bulik miatt nem volt annyira feltűnő.. nem is volt egymásra időnk – húztam el a szám.

- Persze, ez így érthető.

- Na gyere, csússzunk le ezen a csúszdán – ragadtam meg Lia karját és felmásztunk rá.

Jól elvoltunk, vagy ötször lecsúsztunk rajta. Mikor kimásztunk a medencéből megálltunk közvetlenül mellette és néztük, hogy most melyikre is menjünk.. mikor valaki hirtelen megfogta a derekam és magával rántott a medencébe. A víz alatt próbáltam magam kilökni a karjaiból, de nem sikerült, aztán magával rántott a vízfelszínre. Mivel a víz alatt csukva volt a szemem, így csak ekkor láttam, hogy Martin volt az. Egymással szemben voltunk, fogta a derekam, én pedig a vállára tettem a kezem, csodálkozva néztem rá, ő pedig csak nevetett.

- Úgy megijedtem – csaptam a vállára nevetve.

- Nyugi, csak én vagyok – kacsintott rám.

Aztán hirtelen beugrott mellénk a vízbe Justin, Chris és Neymar. Chris nyújtotta a kezét Liának, mire ő megfogta, de Chris azzal a lendülettel, őt is a vízbe rántotta.

- Na mizu szerelmesek – karolt át minket Justin.

Martin kezét levettem a derekamról és arcon fröcsköltem Justint, mire ő elkezdett nevetni majd visszafröcskölt. Így hülyéskedtünk egy darabig, majd csatlakozott hozzánk Nathalia és Daisy is.

- Nem eszünk valamit? – szólalt meg Chris.

Érdekes, ebben a pillanatban mindenki rájött, hogy éhes, ezért persze hogy egyszerre szólaltunk meg: „DE!”

Természetesen pizzát rendeltünk mindannyian. Miközben ettünk, csak úgy dőlt belőlünk a hülyeség és a nevetés, tőlünk volt hangos az egész étterem. Szeretünk együtt lenni, így mi nyolcan nagyon kis összetartó csapat vagyunk és szeretjük egymást. Aztán Neymar megfogta a kóláját és így szólt:

- Igyunk arra, hogy újra együtt a csapat!

Mindenki emelte a poharát és koccintottunk, mikor Justin megszólalt:

- És a szerelmesekre!

- Így van – mondta Chris, és szerintem neki nem esett le, Justin mire is mondja, de nem is baj, nekünk Martinnal legalább így nem volt annyira kínos. De Chris-en kívül mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette a mi kis románcunkat.. Attól függetlenül, hogy titkos volt.

Evés után már nem volt kedvünk a vízben ugrálni és amúgy is már ott voltunk úgy 4 órája, úgyhogy eldöntöttük, hogy elmegyünk. Útközben Martin és Justin beszélgettek, Lia a telefonját nyomkodta, én pedig csak bámultam ki az ablakon és hallgattam a fiúk társalgását.

- Nem megyünk valami jó kis buliba? – kérdezte Justin.

- Mehetünk. Lányok, van kedvetek? – fordult hátra hozzánk Martin.

- Nekem mindegy – válaszolt Lia.

- Jade? – nézett rám Martin, mivel én nem adtam semmilyen választ.

- Nekem is mindegy – hiába volt kedvem menni, tudtam, hogy megint az lesz, mint mikor Martinnal mentünk ketten. Másnap minden kép fent lesz a neten, és bár nem voltam benne biztos, de valahol éreztem, hogy Daniel újra meg fog keresni, ha meglátja. De nem akartam elrontani a többiek kedvét, így ha ők menni szeretnének, akkor nem fogok ellenkezni.

- Oké, és hova menjünk? – gondolkodott Justin. –Vagy ne is menjünk sehova, inkább legyünk nálam és áthívunk még pár embert.

Na, ez az ötlet már jobban tetszett. Semmi paparazzi és még idegen emberek sem lesznek.

- Martin, a zenét vállalod? – kérdezte Justin nevetve Martintól.

- Még szép!

- Okés, akkor még most szólok Chriséknek, hogy hozzám megyünk – és tárcsázta Chris számát, majd felhívta még pár haverunkat, a stábtagokat is és Scootert.

Mikor megérkeztünk Justinhoz, elkezdtünk készülődni, rendeltünk ennivalót, kitettük a nasikat, Martin előkészítette a dj pultot, mi a lányokkal pedig próbáltunk valami díszítést is összedobni. Pont úgy nézett ki Justin lakása, mintha egy átlag házibuli készülődne. És ez esetben az is volt, mert csak mi magunk voltunk.

Persze, Justin tényleg csak pár embernek szólt, akik szóltak még pár embernek és így tovább.. a végén a létszám szerintem meghaladta 80-at, így kicsit zsúfoltan voltunk. Martin zenélt egy ideig, de ő is szeretett volna kicsit bulizni, így kb. 1 óra múlva eljött a dj pult mögül. Meg akartam keresni őt, ezért a kaja irányába indultam.. jól is tettem, Martin természetesen ott volt.

- Na mizu? – ölelte át a vállam.

- Azt hittem kevesebben leszünk.

- Én is, de engem nem zavar, hogy ennyien vagyunk. Így jobb a buli. Táncolunk?

- Azért, hogy még többen gyanakodjanak arra, hogy együtt vagyunk?

- Ebbe nincs semmi. Mindenki táncol. Na gyere – ragadta meg a karom és behúzott a tömeg közepére, majd megfogta a derekam és közelebb húzott magához, én pedig átkaroltam a válla felett.

- Rég voltunk már együtt – mondta, egészen közel hajolva a fülemhez, mert olyan hangos volt a zene, alig értettük egymás szavát.

- Mire gondolsz?

- Tudod te azt – mosolygott huncutul.

- Hát.. – teljesen zavarba hozott, hirtelen úgy éreztem, mindenki hallja, amit beszélünk. Majd megfogta a kezem, és próbált elvezetni magával, de megállítottam.

- Ne most! – szóltam rá.

- Miért?

- Mert az fura, hogy csak úgy eltűnünk mind a ketten, ráadásul egyszerre. És amúgy sem otthon vagyunk.

- Nem fogja észrevenni senki, ne aggódj már. Nem foglalkoznak velünk.

- És ha Justin be akar majd menni a szobájába?

- Miért akarna?

- Nem tudom. De előfordulhat. Na és akkor mit lépsz?

- Akkor elmondjuk neki.

- Ne legyél már ennyire akaratos, eleve te voltál az, aki titkolni akarta ezt az egészet, most már mindegy?  – néztem rá mérgesen.

- Mi van veled? Nem akarsz velem lenni?

- Veled mi van? Miért ne akarnék? De nem itt.

- Aha.. jól van – és otthagyott.

6. rész

Sziasztok drága olvasók! Elég régen írtunk, ennek oka az hogy sok a tanulni való! Nagyon szépen köszönjük a komit és örülünk az oldalmegtekintéseknek is! :) Nem húzom az időt, itt az új rész! Reméljük tetszik! Jönni fog új rész is mert elég rövid lett most ez! Puszi nektek!
 Jó olvasást! :)

The ideas

Reggel, mikor felkeltem, az első gondolatom Martin volt.. abban bíztam, hogy nem haragszik rám. Reggelinél is csak szótlanul ültem, amit a lányok meg is jegyeztek, hogy nem olyan vagyok, mint szoktam lenni.

- Csak kicsit ideges vagyok Martin miatt – néztem rájuk.

- Ne legyél, biztos nem haragszik – nyugtatott  Daisy.

- Szerintem sem, Martin nem az a haragtartó típus. Főleg, ha rólad van szó – mondta Nathalia.

Szó szót követett, a lányok mindenhogy próbáltak engem jobb kedvre deríteni, de valahogy nem sikerült. Mikor hirtelen Daisy kitalálta, hogy csináljunk ma valamit együtt a fiúkkal. Igazából tetszett az ötlet mindenkinek, ezért Daisy azonnal szervezkedni kezdett, hogy hova menjünk és felhívta Neymart, Lia is beszélt Chris-szel és Nati is boldogan beszélt Justinnal telefonon. Csak figyeltem őket, aztán én is megfogtam a telefonom és tárcsáztam Martin számát.

- Szia – szólt bele a telefonba.

- Szia.. figyelj, a lányokkal kitaláltuk, hogy elmehetnénk valahova együtt mindannyian.. Remélem ráérsz – és reménykedtem, hogy a válasza igen lesz.

- Végülis, mehetünk. De mégis hova?

- Még kitaláljuk – mondtam megkönnyebbülten, és talán egy kicsit el is mosolyodtam.

- Jól van. 1 óra múlva ott leszek – és letette a telefont.. köszönés nélkül.

- Na, úgy örülök Neymar ráér, alig várom már, olyan régen buliztunk együtt – lelkendezett Daisy.

- Justin is nemsokára jön – mosolygott Nathalia.

- Chris is, úgy örülök, hogy ma nincs edzésük – vigyorgott Lia és beleivott a teájába.

- És Martinnal mizu? – kérdezte Daisy.

- Ő is jön.. – és próbáltam olyan arckifejezéssel nézni a lányokra, mintha nem lenne semmi probléma.

Alig 1 órán belül az összes fiú megérkezett, kivéve Martint. Csak ültünk a kanapén, nassoltunk és beszélgettünk, amikor Justin mellém ült.

- Mizu? – mosolygott.

- Semmi.. – mosolyogtam vissza, de Justin tudta, hogy nem voltam teljesen őszinte.

- Baj van Martinnal?

- Martinnal? – meglepődtem a kérdésén.

- Tudom, mi van köztetek.

- Ne már, Justin, mi lenne?

- Ne nézz már hülyének – nevetett. – Tetszik neked?

Vörös fejjel néztem magam elé és meg sem tudtam szólalni. Na, most erre mit mondjak? Azt fogom mondani, hogy nem.. Erősen gondolkodtam a válaszomon.

- Nem – füllentettem.

- Na jó, nem tudsz átverni.

- Nem is akarlak.

- Nem bízol bennem?

- De, miért ne bíznék? – és próbáltam teljesen természetesnek tűnni.

- Mert nem mondod el, hogy tetszik neked. Nyugi, nem mondom el neki.

- Miből gondolod, hogy tetszik nekem?

- Csak rád kell nézni. Ha vele vagy, tök jó kedved van, elhülyéskedtek, mindig nevettek.. Csak úgy mellékesen mondom, szerintem te is bejössz neki – hajolt hozzám közelebb, mintha valami titkot mondana.

- Persze, hülyéskedünk, mert barátok vagyunk.

- És szerinted meddig lesztek még azok?

Ha tudta volna, hogy már rég nem csak barátság van köztünk…

- Sokáig – válaszoltam frappánsan.

- Na, bízz már bennem, tudom, hogy tetszik neked. Előttem nem tudod titkolni – vigyorgott. – Tudod mit? Beszélek vele is. Aztán összehozlak titeket – közölte a tervét.

- Ne, nem kell minket összehozni.. de azért aranyos vagy – nevettem.

Aztán megérkezett Martin. Köszönt mindenkinek, majd odalépett hozzám és adtunk két puszit egymás arcára, majd kezet fogott Justinnal is és leült mellénk.

- Na és hova megyünk? – kérdezte meg Chris azt, ami mindenkit érdekelt.

- Menjünk moziba – mondta Nati.

- Vagy vidámparkba – lelkendezett Lia.

- Aqua Worldbe!!! – kiáltotta Daisy.

Nekem az Aqua World-ös ötlet tetszett a legjobban, de igazából mindegy volt, bárhol jól éreztem volna magam. Végül megszavaztuk, hogy oda megyünk, ezért összepakoltuk a cuccunkat és elindultunk. Két kocsival mentünk, Daisy, Lia, Neymar és Chris egy kocsival, mi négyen, Nathalia, Justin, Martin és én pedig egy másikkal. Justin vezetett, Martin beült mellé az anyósülésre, mi pedig Natival hátul. Nem volt sofőr meg semmi extra, most csak mi voltunk nyolcan, és próbáltunk legalább egy napig civil emberként élni. Nem kell mondanom, ahogy beértünk az aquaparkba, megrohamozott egy kisebb rajongó csapat, de a nap nagy részében nem zavart minket senki.