Sziasztok! Végre itt a szünet, lehet pihenni mi meg igyekszünk hozni a részeket így szünetben sűrűbben! Örülnénk egy-két kominak is természetesen! Most egy hosszabb részt hoztunk, olvassátok!
Mikor a lányokkal kijöttünk az öltözőből és csatlakoztunk a
fiúkhoz kicsit szégyellős voltam előttük egy szál bikiniben. Nem is kell
mondanom, a srácok jó formában vannak a sportnak és a kondinak köszönhetően.
Persze a fiúk rögtön megdicsértek minket és külön-külön szerelmeiket is, mi
Martinnal pedig megálltunk egymás mellett és néztük őket, talán mind a ketten
azon gondolkodva, milyen jó is nekik, hogy nem kell titkolózniuk senki előtt.
Martin átkarolta a vállam és annyit mondott:
- Csinos vagy.
Igazán jól esett a dicsérete, szerintem még bele is
pirultam.
- Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá.
Martin alapjáraton egy vidám természetű fiú, mindig mosolyog
és mindenkivel kedves.. Viszont most azt vettem észre, hogy az a mosoly, amit
nekem szán, nem őszinte. Ezért megkérdeztem tőle, hogy akkor most mi is van
kettőnkkel:
- Figyelj, még mindig haragszol?
- Nem, dehogyis.. csak nem esett jól, hogy beszéltetek.. De
amúgy nincs baj.
- Biztos? Nem szeretném, hogy haragudj rám.
- Nem, nem haragszom – és megölelt.
Jó érzés volt átölelni őt és szívem szerint el sem engedtem
volna, de sajnos 5 másodpercnél nem tartott tovább az egész, mert ugye ott
voltak a többiek, akik addig egymással voltak elfoglalva.. majd egyszerre ránk
néztek mindannyian. Még szerencse, hogy Martin tud improvizálni és így szólt:
- Ha már ti itt ölelgetitek egymást, akkor mi csak nézzük?
Justin összehúzott szemekkel rám mosolygott, én pedig
megráztam a fejem, jelezve, hogy nem, ez nem az amire gondol. Akármennyire is
próbáltam „átverni” őt, nem sikerült, mert a nap folyamán észrevettem, hogy
többször is figyelt minket.
- Na, melyik csúszdán csúszunk először? – kérdezte Neymar,
mire mindenki egyszerre kezdett beszélni és mutogatni, hogy ki melyiken
szeretne.
A fiúk valami gigamega csúszdához futottak, Daisy Natit
húzta magával valami rózsaszínhez, mi Liával pedig szépen odasétáltunk egy
széles és színes csúszdához, miközben Justint meséltem neki.
- Valamit sejt..
- Jade, valamit mindenki sejt.. látszik rajtatok Martinnal,
hogy szeretitek egymást.. nem csak barátilag.
- Ennyire feltűnő? – néztem rá aggódva.
- Hát.. látszik rajtatok.
- De mindenki hozzám jön oda megkérdezni, hogy tetszik-e
nekem Martin.. Justin is. Martint miért nem kérdezgetik?
- Szerintem őt is szokták, csak ő sokkal lazábban kezeli ezt
az egészet, te pedig zavarban vagy, ha róla beszélgetsz valakivel.. Pedig Martinon
is látszik, nem is kicsit.. ahogy rád néz, ahogyan rád mosolyog. Láttam, hogy
most is ő ölelt meg és ő karolt át téged. Fura amúgy, hogy fél éve együtt
vagytok és még csak most kezdi észrevenni mindenki.
-A bulik miatt nem volt annyira feltűnő.. nem is volt
egymásra időnk – húztam el a szám.
- Persze, ez így érthető.
- Na gyere, csússzunk le ezen a csúszdán – ragadtam meg Lia
karját és felmásztunk rá.
Jól elvoltunk, vagy ötször lecsúsztunk rajta. Mikor
kimásztunk a medencéből megálltunk közvetlenül mellette és néztük, hogy most
melyikre is menjünk.. mikor valaki hirtelen megfogta a derekam és magával
rántott a medencébe. A víz alatt próbáltam magam kilökni a karjaiból, de nem
sikerült, aztán magával rántott a vízfelszínre. Mivel a víz alatt csukva volt a
szemem, így csak ekkor láttam, hogy Martin volt az. Egymással szemben voltunk,
fogta a derekam, én pedig a vállára tettem a kezem, csodálkozva néztem rá, ő
pedig csak nevetett.
- Úgy megijedtem – csaptam a vállára nevetve.
- Nyugi, csak én vagyok – kacsintott rám.
Aztán hirtelen beugrott mellénk a vízbe Justin, Chris és
Neymar. Chris nyújtotta a kezét Liának, mire ő megfogta, de Chris azzal a
lendülettel, őt is a vízbe rántotta.
- Na mizu szerelmesek – karolt át minket Justin.
Martin kezét levettem a derekamról és arcon fröcsköltem
Justint, mire ő elkezdett nevetni majd visszafröcskölt. Így hülyéskedtünk egy
darabig, majd csatlakozott hozzánk Nathalia és Daisy is.
- Nem eszünk valamit? – szólalt meg Chris.
Érdekes, ebben a pillanatban mindenki rájött, hogy éhes,
ezért persze hogy egyszerre szólaltunk meg: „DE!”
Természetesen pizzát rendeltünk mindannyian. Miközben
ettünk, csak úgy dőlt belőlünk a hülyeség és a nevetés, tőlünk volt hangos az
egész étterem. Szeretünk együtt lenni, így mi nyolcan nagyon kis összetartó
csapat vagyunk és szeretjük egymást. Aztán Neymar megfogta a kóláját és így
szólt:
- Igyunk arra, hogy újra együtt a csapat!
Mindenki emelte a poharát és koccintottunk, mikor Justin
megszólalt:
- És a szerelmesekre!
- Így van – mondta Chris, és szerintem neki nem esett le, Justin
mire is mondja, de nem is baj, nekünk Martinnal legalább így nem volt annyira
kínos. De Chris-en kívül mindenki tudta, vagy legalábbis sejtette a mi kis
románcunkat.. Attól függetlenül, hogy titkos volt.
Evés után már nem volt kedvünk a vízben ugrálni és amúgy is
már ott voltunk úgy 4 órája, úgyhogy eldöntöttük, hogy elmegyünk. Útközben
Martin és Justin beszélgettek, Lia a telefonját nyomkodta, én pedig csak
bámultam ki az ablakon és hallgattam a fiúk társalgását.
- Nem megyünk valami jó kis buliba? – kérdezte Justin.
- Mehetünk. Lányok, van kedvetek? – fordult hátra hozzánk
Martin.
- Nekem mindegy – válaszolt Lia.
- Jade? – nézett rám Martin, mivel én nem adtam semmilyen
választ.
- Nekem is mindegy – hiába volt kedvem menni, tudtam, hogy
megint az lesz, mint mikor Martinnal mentünk ketten. Másnap minden kép fent lesz
a neten, és bár nem voltam benne biztos, de valahol éreztem, hogy Daniel újra
meg fog keresni, ha meglátja. De nem akartam elrontani a többiek kedvét, így ha
ők menni szeretnének, akkor nem fogok ellenkezni.
- Oké, és hova menjünk? – gondolkodott Justin. –Vagy ne is
menjünk sehova, inkább legyünk nálam és áthívunk még pár embert.
Na, ez az ötlet már jobban tetszett. Semmi paparazzi és még
idegen emberek sem lesznek.
- Martin, a zenét vállalod? – kérdezte Justin nevetve
Martintól.
- Még szép!
- Okés, akkor még most szólok Chriséknek, hogy hozzám
megyünk – és tárcsázta Chris számát, majd felhívta még pár haverunkat, a
stábtagokat is és Scootert.
Mikor megérkeztünk Justinhoz, elkezdtünk készülődni,
rendeltünk ennivalót, kitettük a nasikat, Martin előkészítette a dj pultot, mi
a lányokkal pedig próbáltunk valami díszítést is összedobni. Pont úgy nézett ki
Justin lakása, mintha egy átlag házibuli készülődne. És ez esetben az is volt,
mert csak mi magunk voltunk.
Persze, Justin tényleg csak pár embernek szólt, akik szóltak
még pár embernek és így tovább.. a végén a létszám szerintem meghaladta 80-at,
így kicsit zsúfoltan voltunk. Martin zenélt egy ideig, de ő is szeretett volna
kicsit bulizni, így kb. 1 óra múlva eljött a dj pult mögül. Meg akartam keresni
őt, ezért a kaja irányába indultam.. jól is tettem, Martin természetesen ott
volt.
- Na mizu? – ölelte át a vállam.
- Azt hittem kevesebben leszünk.
- Én is, de engem nem zavar, hogy ennyien vagyunk. Így jobb
a buli. Táncolunk?
- Azért, hogy még többen gyanakodjanak arra, hogy együtt
vagyunk?
- Ebbe nincs semmi. Mindenki táncol. Na gyere – ragadta meg
a karom és behúzott a tömeg közepére, majd megfogta a derekam és közelebb húzott
magához, én pedig átkaroltam a válla felett.
- Rég voltunk már együtt – mondta, egészen közel hajolva a
fülemhez, mert olyan hangos volt a zene, alig értettük egymás szavát.
- Mire gondolsz?
- Tudod te azt – mosolygott huncutul.
- Hát.. – teljesen zavarba hozott, hirtelen úgy éreztem,
mindenki hallja, amit beszélünk. Majd megfogta a kezem, és próbált elvezetni
magával, de megállítottam.
- Ne most! – szóltam rá.
- Miért?
- Mert az fura, hogy csak úgy eltűnünk mind a ketten,
ráadásul egyszerre. És amúgy sem otthon vagyunk.
- Nem fogja észrevenni senki, ne aggódj már. Nem
foglalkoznak velünk.
- És ha Justin be akar majd menni a szobájába?
- Miért akarna?
- Nem tudom. De előfordulhat. Na és akkor mit lépsz?
- Akkor elmondjuk neki.
- Ne legyél már ennyire akaratos, eleve te voltál az, aki
titkolni akarta ezt az egészet, most már mindegy? – néztem rá mérgesen.
- Mi van veled? Nem akarsz velem lenni?
- Veled mi van? Miért ne akarnék? De nem itt.
- Aha.. jól van – és otthagyott.
