6. rész

Sziasztok drága olvasók! Elég régen írtunk, ennek oka az hogy sok a tanulni való! Nagyon szépen köszönjük a komit és örülünk az oldalmegtekintéseknek is! :) Nem húzom az időt, itt az új rész! Reméljük tetszik! Jönni fog új rész is mert elég rövid lett most ez! Puszi nektek!
 Jó olvasást! :)

The ideas

Reggel, mikor felkeltem, az első gondolatom Martin volt.. abban bíztam, hogy nem haragszik rám. Reggelinél is csak szótlanul ültem, amit a lányok meg is jegyeztek, hogy nem olyan vagyok, mint szoktam lenni.

- Csak kicsit ideges vagyok Martin miatt – néztem rájuk.

- Ne legyél, biztos nem haragszik – nyugtatott  Daisy.

- Szerintem sem, Martin nem az a haragtartó típus. Főleg, ha rólad van szó – mondta Nathalia.

Szó szót követett, a lányok mindenhogy próbáltak engem jobb kedvre deríteni, de valahogy nem sikerült. Mikor hirtelen Daisy kitalálta, hogy csináljunk ma valamit együtt a fiúkkal. Igazából tetszett az ötlet mindenkinek, ezért Daisy azonnal szervezkedni kezdett, hogy hova menjünk és felhívta Neymart, Lia is beszélt Chris-szel és Nati is boldogan beszélt Justinnal telefonon. Csak figyeltem őket, aztán én is megfogtam a telefonom és tárcsáztam Martin számát.

- Szia – szólt bele a telefonba.

- Szia.. figyelj, a lányokkal kitaláltuk, hogy elmehetnénk valahova együtt mindannyian.. Remélem ráérsz – és reménykedtem, hogy a válasza igen lesz.

- Végülis, mehetünk. De mégis hova?

- Még kitaláljuk – mondtam megkönnyebbülten, és talán egy kicsit el is mosolyodtam.

- Jól van. 1 óra múlva ott leszek – és letette a telefont.. köszönés nélkül.

- Na, úgy örülök Neymar ráér, alig várom már, olyan régen buliztunk együtt – lelkendezett Daisy.

- Justin is nemsokára jön – mosolygott Nathalia.

- Chris is, úgy örülök, hogy ma nincs edzésük – vigyorgott Lia és beleivott a teájába.

- És Martinnal mizu? – kérdezte Daisy.

- Ő is jön.. – és próbáltam olyan arckifejezéssel nézni a lányokra, mintha nem lenne semmi probléma.

Alig 1 órán belül az összes fiú megérkezett, kivéve Martint. Csak ültünk a kanapén, nassoltunk és beszélgettünk, amikor Justin mellém ült.

- Mizu? – mosolygott.

- Semmi.. – mosolyogtam vissza, de Justin tudta, hogy nem voltam teljesen őszinte.

- Baj van Martinnal?

- Martinnal? – meglepődtem a kérdésén.

- Tudom, mi van köztetek.

- Ne már, Justin, mi lenne?

- Ne nézz már hülyének – nevetett. – Tetszik neked?

Vörös fejjel néztem magam elé és meg sem tudtam szólalni. Na, most erre mit mondjak? Azt fogom mondani, hogy nem.. Erősen gondolkodtam a válaszomon.

- Nem – füllentettem.

- Na jó, nem tudsz átverni.

- Nem is akarlak.

- Nem bízol bennem?

- De, miért ne bíznék? – és próbáltam teljesen természetesnek tűnni.

- Mert nem mondod el, hogy tetszik neked. Nyugi, nem mondom el neki.

- Miből gondolod, hogy tetszik nekem?

- Csak rád kell nézni. Ha vele vagy, tök jó kedved van, elhülyéskedtek, mindig nevettek.. Csak úgy mellékesen mondom, szerintem te is bejössz neki – hajolt hozzám közelebb, mintha valami titkot mondana.

- Persze, hülyéskedünk, mert barátok vagyunk.

- És szerinted meddig lesztek még azok?

Ha tudta volna, hogy már rég nem csak barátság van köztünk…

- Sokáig – válaszoltam frappánsan.

- Na, bízz már bennem, tudom, hogy tetszik neked. Előttem nem tudod titkolni – vigyorgott. – Tudod mit? Beszélek vele is. Aztán összehozlak titeket – közölte a tervét.

- Ne, nem kell minket összehozni.. de azért aranyos vagy – nevettem.

Aztán megérkezett Martin. Köszönt mindenkinek, majd odalépett hozzám és adtunk két puszit egymás arcára, majd kezet fogott Justinnal is és leült mellénk.

- Na és hova megyünk? – kérdezte meg Chris azt, ami mindenkit érdekelt.

- Menjünk moziba – mondta Nati.

- Vagy vidámparkba – lelkendezett Lia.

- Aqua Worldbe!!! – kiáltotta Daisy.

Nekem az Aqua World-ös ötlet tetszett a legjobban, de igazából mindegy volt, bárhol jól éreztem volna magam. Végül megszavaztuk, hogy oda megyünk, ezért összepakoltuk a cuccunkat és elindultunk. Két kocsival mentünk, Daisy, Lia, Neymar és Chris egy kocsival, mi négyen, Nathalia, Justin, Martin és én pedig egy másikkal. Justin vezetett, Martin beült mellé az anyósülésre, mi pedig Natival hátul. Nem volt sofőr meg semmi extra, most csak mi voltunk nyolcan, és próbáltunk legalább egy napig civil emberként élni. Nem kell mondanom, ahogy beértünk az aquaparkba, megrohamozott egy kisebb rajongó csapat, de a nap nagy részében nem zavart minket senki.