5. rész

Sziasztok drága olvasók! Sajnálom hogy most hétvégén nem hoztunk részt és most is talán egy kicsit rövidebb résszel érkezem ennek oka hogy rengeteg a tanulni való! Emellett az én gépem és a barátnőmé akivel csináljuk a blogot elromlott, szóval mindkettőnknek más opcióhoz kellett folyamodnia de a helyzet megoldódott és íme itt az új rész! Nagyon szépen köszönjük a kommentet is amit kaptunk nagyon jól esett és hát túl léptük a 300 oldalmegtekintést is ami nekünk nagyon fontos és jó érzés volt! Azonban szeretnénk ténylegesen egy kis visszajelzést kapni hogy valóban érdekel benneteket a blog vagy csak magunknak írjuk? Mindenképp szeretnénk folytatni mert nagyon a szívünkhöz nőtt! Még kezdők vagyunk ezért is igyekszünk minél jobb részeket kreálni nektek! Szóval a lényeg annyi hogy szeretünk titeket és hogy mindenképp írjátok le a véleményeteket kommentbe! Nem is beszélek tovább!
Puszi nektek!
Jó olvasást! :) <3

 Semblance

- Szóval ez a talán most igent jelent? – kérdezte.

- Nem tudom – olyan hülyén éreztem magam, legszívesebben mindenbe beavattam volna. De Martin.. 

- Nem tudod? Nem tudod, hogy együtt vagytok-e vagy sem? – kérdezősködött.

- Nem mondhatok semmit – sütöttem le a szemem.

- Nem is kell. Mindent értek. Együtt vagytok és kész. Még a vak is látja, hogy van köztetek valaki. Csak azt nem értem, miért kell ezt titkolni?

- Látod, pont ezért ami most történt. Az emberek ezt nem értenék meg. És látod, nem köztudott az egész, Daniel mégis azt hiszi miatta csinálom az egészet, hogy féltékennyé tegyem. – magyaráztam meg a helyzetet.

- Jó, figyelj én nem mondom el senkinek.. De azért Daisynek és Liának is el kellene mondanod. Martin meg fogja érteni, hogy elmondtad nekünk. Amúgy mióta tart ez az egész?

- Fél éve – vágtam rá.

Nathalia csodálkozva nézett rám, ahogyan Tiesto mikor megtudta.  Felhívtuk Daisy-t és Liát is a szobámba és elmondtam nekik mindent. Úgy 1 órán keresztül beszélgettünk erről az egészről , és végig az járt az eszembe, hogy ezt mégis hogy mondom el Martinnak. Fogalmam sem volt, hogy elmondjam-e neki Danielt, hogy felhívott és hogy a lányok végül is így tudták meg az egészet. De más lehetőségem nem volt, mert nem akartam hazudni neki. Ezért felhívtam telefonon, és mondtam neki, hogyha tud, jöjjön át. Jött is.

Beengedtem a házba, és érdeklődve figyelt engem. Zavart voltam előtte, amit észre is vett, és nem is tudta mire vélni. Nem az elejénél tartott a kapcsolatunk, fura volt hogy, feszengek előtte. Majd megkérdezte:

- Van valami baj?

Éreztem, hogy nem fog örülni ennek az egésznek, így félve feleltem:

- Nincs semmi.. Vagyis de.. És kérlek ne haragudj rám ez miatt.

- Nem értelek. Miért haragudnék? Mit csináltál? – nézett rám feszülten.

- Nem is tudom, hogy mondjam el.. – mondtam halkan.

- Ne idegesíts, mond már – sürgetett.

- Martin, a lányok tudják, hogy együtt vagyunk – mondtam ki végül.

- Elmondtad nekik?

- Hát.. ez nem egészen úgy volt, ahogy gondolod.. nem akartam, de közbe jött valami, ami miatt kénytelen voltam.

- És mi az a valami? – értetlenkedett.

- Valaki felhívott.. a tegnapi buli miatt.. – mondtam.

- Ki? – kérdezte furán.

- Daniel.. – és amint kimondtam, lesütöttem a szemem.

- Hát ez érdekes. És miért hívott? – kérdezte.

- Csak megkérdezte, milyen volt a buli.. tudod, látta a neten a képeket – feleltem.

- 1 éve nem beszéltek, és most hirtelen felhív, megkérdezni jól érezted-e magad egy buliban, ahol velem voltál.. – nézett rám. Meg tudtam érteni Martin értetlenkedését, valahogy én is így reagáltam volna.

- Igen, így volt. De csak 2 percet beszéltünk.

- Aha, az tök jó.. – mondta halkan. – És csak ennyi? – kérdezte hirtelen.

Nem tudtam mit mondjak.. csak hallgattam és néztem a talajt, azon gondolkodva, vajon Martin hogy fogja lereagálni az egészet, ha elmondom, mi volt az igazi oka Daniel hívásának.

- Azt mondta, szerinte csak féltékennyé akarom tenni őt.

- És így van? – fürkészett a tekintetével.

- Még jó hogy nem! – válaszoltam sértődötten. – Már  1 éve szakítottunk, elhiheted, hogy engem is meglepett, amikor hívott, ráadásul azért, hogy ezt feltételezi rólam.

- Aha, értem – mondta Martin, és láttam rajta, rosszul esik neki, hogy beszéltem Daniellel.

- Ne haragudj rám. Nem beszélek vele többet. Tulajdonképpen, most sem én kerestem őt – próbáltam nyugtatni.

- Jó, mindegy – felelte Martin, de érződött rajta, hogy most nem akar velem beszélni. Csak ültünk az ágyamon és mind a ketten gondolkodtunk. Aztán újra megszólalt:

- És mit mondtak a lányok erre az egészre?

- Végülis, örültek neki.. hogy együtt vagyunk – néztem rá mosolyogva.

Martin visszamosolygott rám, de tudtam, hogy ez most nem volt őszinte. Hogy is lenne.. mikor pont most közöltem vele, hogy pár órája az exemmel beszélgettem telefonon és elmondtam a lányoknak a titkunkat. Megbízhatatlannak éreztem magam.

- De neked is meg kell értened, hogy ők a legjobb barátnőim.. és nem esett volna jól nekik, ha nem mondom el. Megtartják a titkunkat, nyugi – simogattam meg az arcát.

- Persze, megértem – nézett rám Martin. – De én inkább most megyek. Még van egy kis dolgom.

Tudtam, hogy nem őszinte. Nem volt már semmi dolga, egyszerűen csak most nem akart velem lenni. Megértettem őt.. és nagyon rosszul éreztem magam. Valahol tudtam, hogy nem csináltam igazából semmi rosszat, csak ez most Martinnak nem esik jól, és fordított esetbe nekem se lenne jó érzés.

- Jól van, majd beszélünk.

Martin odahajolt hozzám és adott egy puszit a homlokomra, majd ki kísértem és elment. Visszamentem a szobámba, mire feljöttek hozzám a lányok, hogy nézzünk meg együtt valami jó filmet. A lányok láthatóan élvezték, sokat nevettek rajta, de én nem tudtam a filmre koncentrálni. Csak Martinon járt az agyam, és azon, vajon Daniel mégis fog-e még hívogatni, vagy egyáltalán felkeresi Martint.. merthogy azt mondta, ezt egyszer majd Martinnak is meg kell tudnia.. Hiába nem akartam erre az egészre gondolni, és amúgy is tudtam, hogy hazugság az egész, mert nem azért vagyok együtt Martinnal, hogy féltékennyé tegyem őt.. de egyszerűen képtelen voltam másra figyelni.

4. rész

Sziasztok kedves olvasók, szintén egy újabb résszel jelentkezünk és nagyon örülnénk ha tetszene!

Had mondjam el hogy iszonyatosan örülünk a látogatóknak, hiszen ez az első blogunk és a kominak amit kaptunk nagyon köszönjük és reméljük hogy van értelme folytatni és érdekel titeket viszont szeretnénk ha még egy két komi jönne hogy tényleg tudjuk azt hogy nem magunknak írjuk a blogot!

Ha valami véleményetek van azt is szívesen fogadjuk! :) Szóval íme a 4. rész! Jó olvasást nektek! :) 

The call

Előző rész tartalmából: Eljátszottam a sértődöttet, de ő még közelebb húzott és adott egy puszit.. ami nem egészen puszira sikeredett, amikor a lakás egyik válaszfala mögül előugrott Tiesto, azt kiáltva:

-TUDTAM!!!

Martinnal szétrebbentünk, mintha mi sem történt volna és zavartan néztünk magunk elé. Tiesto pedig csak ugrált, azt kiabálva:

-TUDTAM, GYEREKEK ÉN TUDTAM!!!

Mire Martin visszakérdezett, hogy:

- De mégis mit tudtál? – mintha amúgy neki nem lenne világos.

Tiesto pedig csak lelkendezett, hogy bizony neki volt igaza, és hogy ő ezt mindvégig tudta. Láthatóan nagyon örült magának és feltűnt, hogy már nem is azzal foglalkozik mit tudott, hanem csak azzal, hogy „Ő TUDTA”… Vicces volt.. bár abban a helyzetben inkább szégyelltem magam kicsit.

Tiesto leült velünk szembe, és kérte, hogy mondjuk el neki az egészet az elejétől a végéig. Martin elkezdte mesélni, én meg csak vörös fejjel hallgattam. Tiesto következő kérdése az volt, mégis mióta tart. A válaszon nem kicsit akadt ki. Fél éve. Láttam, ahogy cikáznak a gondolatai, és az érdekelte a legjobban, hogy ez mégis hogy sikerült ilyen jól eltitkolnunk ennyi ideig. Erre magunk sem tudtuk a választ. Egyszerűen ügyesek vagyunk. Ennyi.

Aztán Tiesto még komolyabbra váltott és arra gondoltam, hogy most jön az a rész, amikor elkezd papolni, hogy „de ez bizony nem mehet így tovább és mindenkinek tudnia kell, nem titkolózhatunk örökké, stb. stb.” De nem. Sőt, pont az ellenkezője történt. Tiesto ránk mosolygott és így szólt:

- Figyeljetek.. amikor csak együtt szeretnétek lenni, szóljatok nekem, hozzám bármikor nyugodtan jöhettek, és nem mondok senkinek semmit. Megértem, miért nem szeretnétek, hogy ez kitudódjon és maximálisan egyet is értek vele.. és amúgy.. összeilletek.

Na ez mindkettőnket váratlanul ért. Nem csalódtam Tiestoban.. bár azt hittem leszid minket, de ő jó fej és amúgy is Martin egyik legjobb haverja, nem hiszem, hogy kiszúrna vele.

Ezután még úgy 1 órát beszélgettünk hárman a Martinnal való kapcsolatunkról, aztán indultunk vissza Martin lakásába.

Mindenki otthon volt. Martin szülei, testvére, Scooter is épp ott volt, így leültünk hozzájuk.

Este bementem a szobámba.. fáradt voltam.. de Martin hirtelen benyitott, ráadásul kopogás nélkül, amitől kicsit megijedtem, mert csak egy bugyiba és pólóba voltam. Lefeküdt mellém az ágyra. 10 óra volt. Beszélgettünk egy ideig mindenről, de tényleg mindenről, mikor kitalálta hogy menjünk el bulizni. Kikapcsolódni egy kicsit, csak mi ketten valami jó kis szórakozóhelyen. Nem volt ellenemre igazából, szóval mindketten elkészültünk és kimentünk bulizni. Amsterdam legjobb szórakozóhelyére mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, csak Martin és én, táncoltunk, ittunk, énekeltünk és végre elengedtük magunkat. Csakhogy a lesifotósok még ilyenkor sem pihennek. Persze, hogy minden kép másnap fent volt a neten. Amit a rajongók és minket körülvevő emberek annyira még nem is furcsálltak, mert két jó barát ugyebár, akik együtt dolgoznak, miért ne mehetnének együtt bulizni? Annál jobban érdekelték az exem ezek a képek, akinek végre volt „bizonyítéka” arra, hogy kavarok Martinnal, és mindezt azért, hogy őt féltékennyé tehessem és az egészet csak érdekből csinálom. Nem ismertem rá Danielre, ez nem ő volt. Mindig lazán kezelt mindent és elég nem törődöm stílusa van. Vagy legalábbis ezt mutatja azoknak az embereknek, akik csak futólag ismerik. Én tudtam milyen, hogy ő valóban tud szeretni, és csak mutatja, hogy nem érdekli semmi, ez csak a látszat volt. De ez, amit most csinált, ez nem ő volt. Tudtam, hogy a szakításunk óta sokat változott, és azt is, kinek a hatására. De ez már tényleg több volt mindennél és ezt már én sem tűrtem. És nem azért, mert az bántott, hogy ő mit gondolt.. az nem érdekelt. Leginkább azért – és ez volt a fő ok – mert Martint tényleg szeretem. És nem akartam ilyen hazugság miatt elveszíteni. Amit valljunk be, tényleg nehezen tudtam volna kimagyarázni. Pedig tényleg teljes szívből szeretem. De sajnos innentől, hála az exemnek, kezdhettem magyarázkodni.. Mindenkinek.

Másnap délután megcsörrent a telefonom. Otthon voltam a lányokkal, éppen kajáltunk. Amikor megláttam ki hív, elkerekedett szemmel néztem. Egyáltalán nem számítottam erre a személyre. Daniel volt az. Gondolkodtam, hogy mégis mit csináljak, felvegyem vagy ne, de úgy döntöttem beszélek vele.

- Tessék..- szóltam bele kicsit félve.

- Szia. Láttam a képeket. Jó volt a buli?

- Képzeld, jó volt. De miért hívtál?

- Tudom, hogy miért csinálod – mondta.

- De mégis mit? – ekkor még nem értettem.

- Szánalmas amúgy, hogy így próbálsz féltékennyé tenni engem. – mondta, és nem hittem el, amit hallok.

- Hogy mivan? – nevettem el magam hitetlenül.

- De nem érdekel igazából mit csinálsz vele. Csak azért azt majd jó lenne, ha megtudná, mire is használod őt. – nevetett.

- Daniel én nem tudom miről beszélsz. Mi van veled? Most komolyan ezért felhívtál? Nem szégyelled magad kicsit sem? Már 1 éve szakítottunk. Foglalkozz Pamelával.. megérdemlitek egymást. De engem hagyj békén.

- Nem érdekelne, csak mivel ott voltam a bulidon, láttam mindent és tudom, hogy az miattam volt. Végig engem néztél.

- Hagyjuk egymást kérlek. Szia – és letettem a telefont

.

A lányok értetlenül néztek rám. Hát persze.. ők még nem tudtak semmit. Szégyelltem magam előttük, hogy nem avattam be őket az egészbe, de Martin megkért rá. Nem csodálkoztam volna, ha megharagszanak rám. De kérdőre vontak, még mielőtt bármit is mondhattam volna.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Daisy.

- Voltatok bulizni Martinnal? – nézett rám Nathalia.

- Most tényleg ezért hívott fel Daniel? – csodálkozott Lia.

- Igen, bulizni voltunk tegnap éjjel.  – aztán fogtam magam, és felrohantam a szobámba.

Nathalia utánam jött, bekopogott az ajtómon, majd lassan benyitott:

- Bejöhetek? – kérdezte kedvesen.

- Persze – válaszoltam kicsit megenyhülve.

- Mi volt ez az egész? Mesélj már.. olyan fura vagy egy ideje.

- Nati.. van valami, amit egyikőtök sem tud. Sőt, rajtam és Martinon kívül senki sem. És igazából el sem mondhatnám. De nem bírom. Megőrülök. Daniel is tökre kikészít, most komolyan ezért felhívott? Nem hiszem el , hogy még 1 év után sem felejthetem el őt.

- Együtt vagytok Martinnal? – vetette oda a kérdést Nathalia, mire én meghökkenten néztem rá. Ennyire feltűnő lenne az egész? Hiszen Tiesto is azt mondta „ő mindvégig tudta.” Nem tudtam mit mondjak Natinak. Végig az járt az eszemben, hogy Martin megkért, ne mondjam el senkinek, mert ő sem fogja. De Nathalia az egyik legjobb barátnőm. És fordított esetben ő is biztosan elmondaná. Ha elmondom, Martin biztos meg fogja érteni.. Így gondolkodtam percekig, szótlanul ülve Natival szemben, aki csak figyelt és várta a válaszom, mire nagy nehezen megszólaltam:

- Talán.

3. rész

Sziasztok kedves olvasók! Nagyon szépen köszönjük az eddigi megtekintéseket nagyon örültünk neki! Meghoztuk a 3. részt is! Reméljük tetszik és örülnénk pár kommentnek is ! Jó olvasást! :)

Disclosure

 Aki csak nézett és lesajnáló mosollyal bólogatott. Mivel nagy a büszkeségem, így nem hagytam magam, ezért kinevettem. Bár ez többnyire Martin miatt is volt. Teljes szívemből szeretem őt, és rosszul esik, ha mondanak rá valami bántót, vagy lenézik őt. Daniel pedig abban a tudatban van, hogy én még mindig őt szeretem, és Martin csak arra van, hogy őt féltékennyé tegyem. Nem tudom, ezt miből gondolja, de nem is érdekel. Így próbál velem ő is bunkó lenni, de hidegen hagy. Csak azt sajnálom, hogy ő ezt nem hiszi el.

Amíg cikáztak a gondolataim Danielt nézve, beállt hozzánk táncolni a többi stábtag, Martin managere Scooter Braun, Tiesto, Nanny, aki Martinnak nagyon sok mindenben segít és Martin pár haverja. Mikor vége lett a számnak, Martin és a többiek felém fordultak és elvezettek a backstage-be, ahova anyáék is jöttek.. és Danielék is. Meglepetésemre kihoztak egy tortát, rajta egy nagy 17-essel és tűzijátékokkal. Mindenki ott volt. Mindenki, aki fontos volt számomra. Az egész családom, a barátaim, Nathalia, Lia, Daisy, Justin, Chris, Neymar, Iker, a stábtagok, Tiesto, Scooter, Nanny, pár régi osztálytársam, akiket imádok, a kiskutyám és.. és Martin. A meglepetéstől könny csordult a szemembe, és hirtelen elkezdtek vetíteni egy kisfilmet a kedvenc zenéimmel, pár videóval és képekkel. . az eddigi emlékeim. Mikor vége volt, mindenkinek külön megköszöntem, hogy eljött és itt vannak velem a szülinapomon, és amúgy is mindent. Mire Tiesto odajött hozzám és boldogan közölte, hogy Martin volt a főszervező. Odamentem hozzá. Fogalmam sem volt, hogy köszönjem meg neki, hiszen senki sem tudta, hogy együtt vagyunk. Az első nehézség. Amikor nem tudod mit csinálj a titkos világsztár barátoddal mindenki előtt.. Szóval odamentem Martinhoz.. mindenki furán figyelt minket.. egymás szemébe néztünk, megfogtam a kezét és annyit mondtam neki: „köszönöm”. Mire a kezemnél fogva odahúzott magához és megölelt. Nagyon szorosan. Az arcát a nyakamba fúrta, én pedig a vállába és a derekamnál fogva ölelt. Lehet, hogy anyáék levettek belőle valamit, de a többiek talán azért nem, mert régen együtt dolgozunk, és miért ne lehetne egy baráti ölelés?  Aztán elindult a zene, mindenki táncolni kezdett, Martin pedig a nyakába kapott engem, mire mindenki odagyűlt körénk és együtt buliztunk. Nem is kérdés, életem eddigi legboldogabb szülinapja. És ott már az sem zavart, hogy az exem is részt vesz az egészen. Nem volt már közünk egymáshoz. Így ahhoz sem, hogy ki hol van, kivel  és mit csinál. Mondjuk, ez esetben beleszólhattam volna, hogy ő mégis mit keres a meglepi szülinapi bulimon, de nem tettem… mert igazából nem zavart, egymáshoz sem szóltunk és én amúgy is Martinnal foglalkoztam. Akiben teljesen megbíztam és valahol éreztem, hogy ő sohasem fogja megtenni azt velem, amit Daniel. Nem tudom, mikor fogunk szakítani és mi okból, de abban biztos voltam, hogy nem olyan problémánk lesz, mint ami Daniellel volt. De ezen igazából nem is szeretnék gondolkodni.. mert minden tökéletes volt. És még nem volt vége! Merthogy miután kibulizta magát a nép úgy hajnali 3 felé, ami annyira nem is vészes, Martin közölte, hogy neki van még egy meglepetése. Valami olyan, amit még nem csináltunk együtt.. Hoppá.

Mindenki szétoszlott, mindenki ment a hotelba/szállodába, ahol épp megszállt. Mi Martinnal, egy kocsival mentünk (persze sofőrrel) és valami iszonyatosan szép szállodába vitt. Luxuslakosztályt bérelt. Felmentünk a lakosztályunkba ugyebár, és csak ámultam. Olyan gyönyörű volt minden. Feszengve éreztem magam kicsit, így hajnali 4 órakor egy luxuslakosztályban, a valamire készülő Martin Garrixel. Persze, nem is én lennék, ha nem bakiztam volna el mindent. De Martin tök magabiztos volt végig, amit furcsálltam, mert ivott egy kicsit…sokat. Hát, lehet épp ezért.

Sajnos aznap délután, már mentünk is vissza dolgozni. Minden jó volt, eszünkbe sem jutott, hogy mások számára fura lesz, hogy együtt megyünk vissza, úgy hogy azt sem tudták hova tűntünk a buli után. Tiesto fogadott minket, aki elég furán nézett ránk, de Martin tök lazán lerázta, semmi feltűnés nélkül. Én nem tudtam ilyen lazán kezelni a dolgot, úgyhogy inkább nagy ívben kerültem Tiestót. Na ez még furább volt, mivel én köztudottan bírtam őt és nem igazán tudták mire vélni a viselkedésem. Nagyon sokáig ügyeskedtünk Martinnal, hogy minden észrevehetetlen legyen, és minden csak egy baráti gesztusnak tűnjön. Nagyon sokat dolgoztunk Martinnal, egy héten volt minimum 4 fellépésünk, és már nagyon kivoltunk merülve. Így ment ez, durván 5-6 hónapon keresztül.. Mire ragadt egy kis szabadidőnk, amit valamilyen szinten együtt szerettünk volna tölteni. Mert oké, hogy végig ott voltunk egymás közelében és együtt csináltuk a bulikat, de egymásra 1 perc időnk sem volt. De arra egyikőnk sem gondolt hogy a szabadidőnk kb. második napján le fogunk bukni. Így volt ez, amikor átugrottunk Tiestóhoz kajálni. Említettem, hogy próbáltam kerülni Tiestót ahogy csak lehetett, de ugye ez nem mindig sikerült és amúgy sem akartam túl nagy feltűnést kelteni.. bár sikerült.

Szóval Tiesto felhívta Martint, hogy ha van kedvünk menjünk át hozzá pizzázni. Persze, Martinnak több se kellett, a pizza hallatán rögtön kocsiba ültünk és elmentünk Tiestóhoz. Jól elvoltunk, eszegettünk-iszogattunk, amikor Tiesto felém fordult és megkérdezte:

-Miért kerülsz engem mostanában?

Kínos volt.. Talán ha egyedül vagyok és úgy kérdezi meg, nem jövök teljesen zavarba, de így igen, mert Martin ott ült mellettem és bizony ő is eléggé zavarba jött, ahogy láttam. Szóval így ketten feszengtünk, ami szerintem sokkal feltűnőbb volt, mintha csak én egyedül. Nem igazán tudtam mit válaszoljak, ezért improvizáltam és ennyit mondtam:

-Fáradt vagyok.

De Tiesto nem hülye. Azonnal leesett neki, mekkorát kamuztam és hogy nem is ez az igazi oka az egésznek. De úgy tett, mintha elhinné. Így talán nem volt olyan kellemetlen. Aztán hirtelen felállt és közölte, hogy ő most kimegy a mosdóba, pár perc és visszajön.

Martinnal kaptunk az alkalmon és kicsit közelebb ült hozzám, majd átölelt és azt mondta:

-Szerintem nem hitte el, elég gyenge kamu volt.

Mire adtam egy zsibbasztót a karjába, amitől elkezdett nevetni, én pedig sértődötten odaszóltam neki:

-Haha, mert te amúgy nem voltál zavarba, kíváncsi vagyok te mit mondtál volna.

-Nem ezt. Ez nagyon béna volt.

Eljátszottam a sértődöttet, de ő még közelebb húzott és adott egy puszit.. ami nem egészen puszira sikeredett, amikor a lakás egyik válaszfala mögül előugrott Tiesto, azt kiáltva..

2. rész

Sziasztok kedves olvasók! Iszonyatosan örülünk hisz a kezdéshez képest jó pár megtekintés van az oldalnak és nagyon reméljük hogy lesz is! Reméljük hogy továbbra is lesznek aktív olvasók! És nagyon örülnénk egy két kommentnek is! Íme a második rész!

Jó olvasást! Puszi :))

Concert

Szólt, hogy ha van kedvem menjek át, nincs náluk senki, mert a szülei vásárolnak, a nővére a barátjánál van, a többi csapattag pedig ügyeket intéz, ő meg már befejezte a munkát és van egy kis szabadideje. Szóltam a lányoknak, hogy lelépek Martinhoz. Ilyenkor általában ott maradnak nálam, már olyan nekik mintha otthon lennének, ezért feltalálják magukat nélkülem.

Mikor odaértem Martinhoz, megöleltük egymást és elkezdtünk beszélgetni. Közbe természetesen pizzát rendelt, mert mindkettőnknek az a kedvence. Ott ültünk a medencénél és iszonyat hülyeségekről beszélgettünk. Jól éreztem magam vele. Elég meghittnek tűnt az egész, csak mi ketten egy házba, a medencénél üldögélünk meg eszünk és szerintem ezt Martin is így érezte, mert egyszer csak váltott. Mintha valami megtört volna benne, rám nézett és közölte, hogy mondania kell valamit. Eléggé megijedtem, vajon mit akarhat mondani, egyáltalán nem értettem. Körülbelül fél óráig hebegett-habogott, aztán sikerült kimondania, hogy többet akar tőlem. Olyan sokkot kaptam, meg sem tudtam szólalni. Aztán úgy voltam vele, ha már ilyen őszinte hozzám, akkor én is az leszek.  Kicsit nehezemre esett, de elmondtam neki, hogy én már régen többet érzek iránta, mint barátság, csak nem mertem elmondani, mert nem tudtam, hogy ő mit érez. Mikor ezt elmondtam, kicsit úgy láttam, mintha megkönnyebbült volna. Szerinte ez működhet kettőnk között, úgy is sokat vagyunk együtt és bízunk egymásban. Efelől nekem sem voltak kétségeim, csak attól féltem a többiek mit szólnának hozzá. Nem is a szüleink meg a barátaink, hanem maga a közönség, a fanok, Martin imádói és stábja. Hírverésnek fognák fel az egészet és nem támogatnák. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen, mert együtt is akartunk lenni, de azt meg nem akartuk, hogy Martin hírnevének ártson az egész. Maga a kapcsolatunk nem is ártana, csak a pletykák. Végül úgy döntöttünk ez kettőnk között marad. Bár én a barátnőimnek annyira szívesen elmondtam volna, de ha Martin nem akarja, akkor sajnos nem. Megbeszéltük, hogy mind a ketten megjegyezzük a mai dátumot. 06.17. Fura érzés volt, hogy majdnem 1 év után megint van barátom. Ráadásul Martin személyében. Kicsit furán viselkedtünk az azután, hogy ezt megbeszéltük, de szerintem ez valamilyen szinten normális. Egy ilyen hosszú barátság után egy kapcsolat.. De szeretem Martint és nem voltak kétségeim vele kapcsolatban.

Esteledett, ezért mondtam, hogy haza megyek. Megálltunk egymás előtt és hirtelen azt sem tudtuk hogyan köszönjünk. Végül megöleltem és mondtam, hogy majd beszélünk.

Mikor hazaértem a lányok ott voltak a szobámban és sült krumplit ettek meg tv-t néztek. Nyílván megkérdezték mi volt meg mi újság és nyílván el szerettem volna mondani nekik, de nem lehetett.   És innentől kezdve elkezdtünk titkolózni.

Persze ugyan úgy viselkedtünk mások előtt egymással, mint eddig, de néha jó lett volna csak úgy odamenni hozzá és megölelni. De mivel ez elég hülyén jött volna ki, így egyikünk sem tette.

Aztán el kellett utaznom a tánccsoporttal. Volt egy csomó fellépésünk. Nathalia visszament Justinhoz Los Angelesbe, Daisy Barcelonába ment Neymarhoz, Lia pedig Chris-szel járt meccsekre. Most én sem tudtam találkozni Martinnal, nélkülem járt koncertezni.

Épp egy fesztiválra tartottunk a csoporttal, amikor hívtak anyáék, hogy épp ott nyaralnak ahol a fesztivál lesz. Ennek örültem, de mikor kiderült, hogy Danielék is ott vannak, annak egyáltalán nem. Ugyanis apum és Daniel apja jó haverok és így most együtt nyaralnak.. de jó. Pont a 17. szülinapomra esett a fesztivál és a fellépés. Felhívtam anyáékat és találkoztam velük. Aztán mondtam, hogy sietek, mert még át is kell öltöznöm. Mikor megláttam Danielt, fura érzések töltöttek el, de rögtön eszembe jutott Martin, hogy milyen rég láttam és hiányzik. Anyáék pont olyan helyen voltak, ahol mindent láttak, rá a színpadra is és egy kicsit a színpad mellé is.  Felsorakoztunk a színpadon és elkezdtünk táncolni. Mikor vége volt,  megálltunk , meghajoltunk és leszaladtunk a színpadról.  Épp jöttem volna le a színpad lépcsőjén, amikor megláttam Martint. Ott állt és mosolyogva nézett. Úgy megörültem neki, hogy a nyakába ugrottam. Erősen megöleltem és én is éreztem a szorítását. Aztán köszöntem a stábtagoknak is. Felhívtam gyorsan anyáékat, hogy merre vannak, de apa mondta, hogy maradjak ott Martinnál, mert látják mennyire örülünk egymásnak. Mikor letettem a telefont, megint megöleltem. Aztán egyszer csak megjelent a színpadon Matisse Sadko és elkezdett zenélni.  Épp a Martinnal közös zenéjüket játszotta, a Break Through The Silencet. Esteledett, így kicsit már hűvös volt, én meg egy szál topban voltam, Martin pedig a hosszú kardigánjában. Magához rántott, hátulról megfogta a derekam, széthúzta a kardigánját és a kardigán ujjába tettem a kezem az övé mellé. Majd összehúzta a kardigánt és úgy álltunk ott, mint valami kétfejű sziámi ikrek. Mikor a dal a refrénhez ért, mindenki elkezdett tombolni, így Martinnal mi is ugrálni kezdtünk, ami kicsit nehézkesen indult, de a végén tök jól elugrabugráltunk és énekeltük a Break Through The Silencet.

Bevallom, néha oda pillantottam anyáékra, akkor kicsit szorongtam, de nem anya vagy apa miatt.. hanem ott állt Daniel.. 

1. rész

Sziasztok drága olvasók! Mindenkit köszöntünk a blogon! Nagyon nagyon izgulunk mit fogtok szólni és reméljük lesz jövője a blognak! Véleményeket szívesen fogadunk, hiszen ez az első blogunk talán ezért is izgulunk annyira! Itt lenne az első rész reméljük tetszik és természetesen komizni ér! Puszi. Jó olvasást!

Encounter

A történet ott kezdődik, amikor 3 éve megismerkedtünk Martinnal. A tánccsoporttal fotózásra mentünk, ahol ő is ott volt. Én mentem oda hozzá, már akkor is imádtam a zenéjét és hamar megtaláltuk a közös hangot. Igen, én akkor még csak 13 voltam, ő meg 16, de nem éreztük a korkülönbséget. Így visszagondolva, szerintem azért, mert Martin agyi szintje így 19 évesen is a 13 éves kort üti. Ami nem zavar különösképpen, sőt ezt szeretem benne. Hogy mindig nevet és jó kedve van. Akkor is, ha már 2 napja nem aludt a sok fellépés miatt.

Szóval.  15 éves koromban kerültem Iker Casillashoz, a keresztapámhoz Spanyolországba, amikor is összevesztem a legjobb barátnőmmel egy fiú miatt. Iker ajánlotta fel, hogy költözzek oda, járjak oda suliba és talán könnyebb lesz elfelejteni azt, ami történt. Úgy voltam vele, hogy ezzel nem veszíthetek semmit, ezért odaköltöztem. Nehéz volt anyáékat itthon hagyni, de ünnepekkor mindig haza jövök. A másik meg, hogy nem csak nekem jött be az élet, hanem 3 barátnőmnek is. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Nathalia annyira ért az ilyen szervezkedéshez, hogy addig ment amíg Justin Bieber (!!!) managere nem lett. Neki is van egy története, végig ott voltam vele és bár nekem lenne ekkora akaraterőm. Mivel igen szép lány, így nem csoda hogy Justin beleszeretett. Hm.. durván 8 hónapja vannak együtt. És boldogok!

Lia.. A kis focista. Milyen furcsa is az élet, pont Pamela ex barátjával jött össze, aki nem mellesleg Daniel unokatesója, aki az én ex barátom. Hát igen.. Minden esetre boldog vagyok, ha Lia is az.

Daisy.. A nagy Barca fan. (Haha, én is az vagyok, annak ellenére, hogy Iker a Realban játszik.) Neymar barátnője. Ez egy igen hosszú történet. Azt hiszem ők is egy fotózáson találkoztak, mint mi Martinnal. És innentől kezdve már csak egy lépés volt a kapcsolatukig.

Szóval meg kell hogy mondjam, ritka szerencsések vagyunk és hálásak Istennek, hogy így alakult az életünk. Minden nyarat együtt töltünk, ahogy az ideit is, mert szoktak jönni hozzám Madridba. És mivel Martin vett egy házat itt Spanyolországban, vele is sokat lehetek. Hogy miért pont itt vett házat? Rengeteget lép fel itt, 3 hete Ibizán, Madridban és Spanyolországban koncertezik, így ez volt a legegyszerűbb megoldás, hogy ne utazzon annyit.

Sok minden történt velünk idén. Már az, ahogy Martin és én összejöttünk nem volt semmi, de ami utána..

Tehát.. Martinnal 13 éves korom óta tartom a kapcsolatot és 3 év alatt túl jóba lettünk. Barátként tekintettünk egymásra nagyon sokáig és közbe nekem ott volt Daniel és neki is volt barátnője. Aztán úgy 2-3 hónap eltéréssel mind a ketten szakítottunk. Talán akkor lett olyan szoros a kapcsolatunk. Mindennap telefon, SMS, Skype.. Mind a ketten rengeteget változtunk 3 év alatt és észre sem vettem, hogy tetszik nekem. Illetve azt tudtam, hogy nagyon fontos nekem és helyesnek tartottam, de igazán akkor jöttem rá mit érzek, amikor a volt barátnője megint a képbe jött. Nem jöttek össze újra, mert mind a ketten tudták, hogy értelmetlen lenne, de engem felzaklatott. Egyre többet találkoztunk Martinnal, amikor volt egy kis szabadidőnk és mindig jól éreztük magunkat egymás társaságában. Egyre jobban szerettem vele lenni, egyre jobban hiányzott, ha nem láttam. Aztán egyszer felkért, hogy csináljunk együtt egy dalt. Ez lett a Virus. Mivel a végeredmény elég jóra sikerült, így nem volt kérdéses, hogy többször fogunk együtt dolgozni. Ezután született meg a Gold Skies, amit a DVBBS-el és Sander van Doorn-al közösen csináltunk. Aztán így tovább. Nem feltétlen kellettem ahhoz, hogy ezeket le tudja játszani a fellépésein, de úgy döntöttünk sokkal hatásosabb lenne, ha élőben felénekelném. Így részese lettem Martin minden fellépésének, és még többet voltunk együtt. Nem mondom, hogy nem örültem, de nagyon fárasztó az egész.

Végül teljesen beleszerettem. Fogalmam sem volt, Martin mit érez, így nem is mertem elmondani neki, és nem is terveztem. Viszont mivel drága barátnőim velem voltak, így nyílván megosztottam velük a kis titkom. Amit végül Justin és Sander is megtudott. Szerintem Neymar is tudta, de ő állandóan edzésen van így alig találkoztam vele, úgyhogy végül is már mindegy volt, hogy egy emberrel több vagy kevesebb tudja.

Egyszer otthon voltunk Nathaliával, Daisyvel és Liával, amikor megcsörrent a telefonom. Martin volt az...

Szereplők

Kedves olvasók! 

Életünk első bloggját csináljuk az én drága barátnőmmel. Iszonyatosan izgulunk mit fogtok ehhez az egészhez szólni de nagyon remélem hogy tetszeni fog és olvasni fogjátok. Itt a szereplőket tekinthetitek meg de hamarosan felkerül az első rész is. A részeket többnyire hétvégén fogom hozni de pontos időpontokat nem tudok mondani! Még egyszer nagyon remélem hogy tetszeni fog és lesz érdeklődés a blog felé! Köszönöm, puszi mindenkinek! 

Jade Merel

Életkor: 16

Foglalkozás: énekel/táncol/tanuló

-Martin szerelme, Nathalia,Lia és Daisy barátnője, Daniel exbarátnője, Casillas keresztlánya, Neymar és Chris haverja, Pamela volt legjobb barátnője

Martin Garrix

Életkor: 19

Foglalkozás: Dj

-később Jade barátja 

Nathalia Bell

Életkor: 17

Foglalkozás: Justin Bieber managere/tanuló

-később Justin barátnője

Justin Bieber

Életkor: 21

Foglalkozás: énekes

-később Nathalia barátja

Lia Ford

Életkor: 16

Foglalkozás: focista/tanuló/énekel

-Jade, Nathalia és Daisy barátnője, Chris szerelme

Chris Sander

Életkor: 17

Foglalkozás: focista/tanuló

-Lia barátja, Jade régi osztálytársa és haverja, Daniel unokatestvére

Daisy Hill

Életkor: 17

Foglalozás: modell/tanuló

-Neymar szerelme,  Jade, Lia és Nathalia barátnője

Neymar Jr.

Életkor: 22

Foglalkozás: focista (Barcelona)

-Daisy barátja

Pamela Miller

Életkor: 17

Foglalkozás: tanuló

-Jade legjobb barátnője volt 5 évig, de Daniel miatt tönkrement a barátságuk, Chris exbarátnője

Daniel Roos

Életkor: 16

Foglalkozás: focista/tanuló

-Jade exbarátja, miatta ment tönkre Pamelával a barátsága, Chris unokatesója

Iker Casillas

Életkor: 34

Foglalkozás: focista (goalkeeper, Real Madrid)

-Jade keresztapja, akinél Spanyolországban él egy darabig

Tiesto

Martin jó barátja.