Sziasztok kedves olvasók! Iszonyatosan örülünk hisz a kezdéshez képest jó pár megtekintés van az oldalnak és nagyon reméljük hogy lesz is! Reméljük hogy továbbra is lesznek aktív olvasók! És nagyon örülnénk egy két kommentnek is! Íme a második rész!
Jó olvasást! Puszi :))
Concert
Szólt, hogy ha van kedvem menjek át, nincs náluk senki, mert
a szülei vásárolnak, a nővére a barátjánál van, a többi csapattag pedig ügyeket
intéz, ő meg már befejezte a munkát és van egy kis szabadideje. Szóltam a
lányoknak, hogy lelépek Martinhoz. Ilyenkor általában ott maradnak nálam, már
olyan nekik mintha otthon lennének, ezért feltalálják magukat nélkülem.
Mikor odaértem Martinhoz, megöleltük egymást és elkezdtünk
beszélgetni. Közbe természetesen pizzát rendelt, mert mindkettőnknek az a
kedvence. Ott ültünk a medencénél és iszonyat hülyeségekről beszélgettünk. Jól
éreztem magam vele. Elég meghittnek tűnt az egész, csak mi ketten egy házba, a
medencénél üldögélünk meg eszünk és szerintem ezt Martin is így érezte, mert
egyszer csak váltott. Mintha valami megtört volna benne, rám nézett és közölte,
hogy mondania kell valamit. Eléggé megijedtem, vajon mit akarhat mondani,
egyáltalán nem értettem. Körülbelül fél óráig hebegett-habogott, aztán sikerült
kimondania, hogy többet akar tőlem. Olyan sokkot kaptam, meg sem tudtam
szólalni. Aztán úgy voltam vele, ha már ilyen őszinte hozzám, akkor én is az
leszek. Kicsit nehezemre esett, de
elmondtam neki, hogy én már régen többet érzek iránta, mint barátság, csak nem
mertem elmondani, mert nem tudtam, hogy ő mit érez. Mikor ezt elmondtam, kicsit
úgy láttam, mintha megkönnyebbült volna. Szerinte ez működhet kettőnk között,
úgy is sokat vagyunk együtt és bízunk egymásban. Efelől nekem sem voltak
kétségeim, csak attól féltem a többiek mit szólnának hozzá. Nem is a szüleink
meg a barátaink, hanem maga a közönség, a fanok, Martin imádói és stábja.
Hírverésnek fognák fel az egészet és nem támogatnák. Nagyon sokat
gondolkodtunk, hogy mi legyen, mert együtt is akartunk lenni, de azt meg nem
akartuk, hogy Martin hírnevének ártson az egész. Maga a kapcsolatunk nem is
ártana, csak a pletykák. Végül úgy döntöttünk ez kettőnk között marad. Bár én a
barátnőimnek annyira szívesen elmondtam volna, de ha Martin nem akarja, akkor
sajnos nem. Megbeszéltük, hogy mind a ketten megjegyezzük a mai dátumot. 06.17.
Fura érzés volt, hogy majdnem 1 év után megint van barátom. Ráadásul Martin
személyében. Kicsit furán viselkedtünk az azután, hogy ezt megbeszéltük, de
szerintem ez valamilyen szinten normális. Egy ilyen hosszú barátság után egy
kapcsolat.. De szeretem Martint és nem voltak kétségeim vele kapcsolatban.
Esteledett, ezért mondtam, hogy haza megyek. Megálltunk
egymás előtt és hirtelen azt sem tudtuk hogyan köszönjünk. Végül megöleltem és
mondtam, hogy majd beszélünk.
Mikor hazaértem a lányok ott voltak a szobámban és sült
krumplit ettek meg tv-t néztek. Nyílván megkérdezték mi volt meg mi újság és
nyílván el szerettem volna mondani nekik, de nem lehetett. És innentől kezdve elkezdtünk titkolózni.
Persze ugyan úgy viselkedtünk mások előtt egymással, mint
eddig, de néha jó lett volna csak úgy odamenni hozzá és megölelni. De mivel ez
elég hülyén jött volna ki, így egyikünk sem tette.
Aztán el kellett utaznom a tánccsoporttal. Volt egy csomó
fellépésünk. Nathalia visszament Justinhoz Los Angelesbe, Daisy Barcelonába
ment Neymarhoz, Lia pedig Chris-szel járt meccsekre. Most én sem tudtam
találkozni Martinnal, nélkülem járt koncertezni.
Épp egy fesztiválra tartottunk a csoporttal, amikor hívtak
anyáék, hogy épp ott nyaralnak ahol a fesztivál lesz. Ennek örültem, de mikor
kiderült, hogy Danielék is ott vannak, annak egyáltalán nem. Ugyanis apum és
Daniel apja jó haverok és így most együtt nyaralnak.. de jó. Pont a 17.
szülinapomra esett a fesztivál és a fellépés. Felhívtam anyáékat és találkoztam
velük. Aztán mondtam, hogy sietek, mert még át is kell öltöznöm. Mikor
megláttam Danielt, fura érzések töltöttek el, de rögtön eszembe jutott Martin,
hogy milyen rég láttam és hiányzik. Anyáék pont olyan helyen voltak, ahol
mindent láttak, rá a színpadra is és egy kicsit a színpad mellé is. Felsorakoztunk a színpadon és elkezdtünk
táncolni. Mikor vége volt, megálltunk ,
meghajoltunk és leszaladtunk a színpadról.
Épp jöttem volna le a színpad lépcsőjén, amikor megláttam Martint. Ott
állt és mosolyogva nézett. Úgy megörültem neki, hogy a nyakába ugrottam. Erősen
megöleltem és én is éreztem a szorítását. Aztán köszöntem a stábtagoknak is.
Felhívtam gyorsan anyáékat, hogy merre vannak, de apa mondta, hogy maradjak ott
Martinnál, mert látják mennyire örülünk egymásnak. Mikor letettem a telefont,
megint megöleltem. Aztán egyszer csak megjelent a színpadon Matisse Sadko és
elkezdett zenélni. Épp a Martinnal közös
zenéjüket játszotta, a Break Through The Silencet. Esteledett, így kicsit már
hűvös volt, én meg egy szál topban voltam, Martin pedig a hosszú kardigánjában.
Magához rántott, hátulról megfogta a derekam, széthúzta a kardigánját és a
kardigán ujjába tettem a kezem az övé mellé. Majd összehúzta a kardigánt és úgy
álltunk ott, mint valami kétfejű sziámi ikrek. Mikor a dal a refrénhez ért,
mindenki elkezdett tombolni, így Martinnal mi is ugrálni kezdtünk, ami kicsit
nehézkesen indult, de a végén tök jól elugrabugráltunk és énekeltük a Break
Through The Silencet.
Bevallom, néha oda pillantottam anyáékra, akkor kicsit
szorongtam, de nem anya vagy apa miatt.. hanem ott állt Daniel..
Sziasztok!
VálaszTörlésNekem nagyon tetszik eddig a történet!
Kivàncsian vàrom a következő részt
Jò ìràst és jò hétvégét nektek!
BezTina
BezTina nagyon nagyon szépen köszönjük! Igyekszünk hozni minél hamarabb a részeket! És örülünk hogy tetszik! :)
Törlés