4. rész

Sziasztok kedves olvasók, szintén egy újabb résszel jelentkezünk és nagyon örülnénk ha tetszene!

Had mondjam el hogy iszonyatosan örülünk a látogatóknak, hiszen ez az első blogunk és a kominak amit kaptunk nagyon köszönjük és reméljük hogy van értelme folytatni és érdekel titeket viszont szeretnénk ha még egy két komi jönne hogy tényleg tudjuk azt hogy nem magunknak írjuk a blogot!

Ha valami véleményetek van azt is szívesen fogadjuk! :) Szóval íme a 4. rész! Jó olvasást nektek! :) 

The call

Előző rész tartalmából: Eljátszottam a sértődöttet, de ő még közelebb húzott és adott egy puszit.. ami nem egészen puszira sikeredett, amikor a lakás egyik válaszfala mögül előugrott Tiesto, azt kiáltva:

-TUDTAM!!!

Martinnal szétrebbentünk, mintha mi sem történt volna és zavartan néztünk magunk elé. Tiesto pedig csak ugrált, azt kiabálva:

-TUDTAM, GYEREKEK ÉN TUDTAM!!!

Mire Martin visszakérdezett, hogy:

- De mégis mit tudtál? – mintha amúgy neki nem lenne világos.

Tiesto pedig csak lelkendezett, hogy bizony neki volt igaza, és hogy ő ezt mindvégig tudta. Láthatóan nagyon örült magának és feltűnt, hogy már nem is azzal foglalkozik mit tudott, hanem csak azzal, hogy „Ő TUDTA”… Vicces volt.. bár abban a helyzetben inkább szégyelltem magam kicsit.

Tiesto leült velünk szembe, és kérte, hogy mondjuk el neki az egészet az elejétől a végéig. Martin elkezdte mesélni, én meg csak vörös fejjel hallgattam. Tiesto következő kérdése az volt, mégis mióta tart. A válaszon nem kicsit akadt ki. Fél éve. Láttam, ahogy cikáznak a gondolatai, és az érdekelte a legjobban, hogy ez mégis hogy sikerült ilyen jól eltitkolnunk ennyi ideig. Erre magunk sem tudtuk a választ. Egyszerűen ügyesek vagyunk. Ennyi.

Aztán Tiesto még komolyabbra váltott és arra gondoltam, hogy most jön az a rész, amikor elkezd papolni, hogy „de ez bizony nem mehet így tovább és mindenkinek tudnia kell, nem titkolózhatunk örökké, stb. stb.” De nem. Sőt, pont az ellenkezője történt. Tiesto ránk mosolygott és így szólt:

- Figyeljetek.. amikor csak együtt szeretnétek lenni, szóljatok nekem, hozzám bármikor nyugodtan jöhettek, és nem mondok senkinek semmit. Megértem, miért nem szeretnétek, hogy ez kitudódjon és maximálisan egyet is értek vele.. és amúgy.. összeilletek.

Na ez mindkettőnket váratlanul ért. Nem csalódtam Tiestoban.. bár azt hittem leszid minket, de ő jó fej és amúgy is Martin egyik legjobb haverja, nem hiszem, hogy kiszúrna vele.

Ezután még úgy 1 órát beszélgettünk hárman a Martinnal való kapcsolatunkról, aztán indultunk vissza Martin lakásába.

Mindenki otthon volt. Martin szülei, testvére, Scooter is épp ott volt, így leültünk hozzájuk.

Este bementem a szobámba.. fáradt voltam.. de Martin hirtelen benyitott, ráadásul kopogás nélkül, amitől kicsit megijedtem, mert csak egy bugyiba és pólóba voltam. Lefeküdt mellém az ágyra. 10 óra volt. Beszélgettünk egy ideig mindenről, de tényleg mindenről, mikor kitalálta hogy menjünk el bulizni. Kikapcsolódni egy kicsit, csak mi ketten valami jó kis szórakozóhelyen. Nem volt ellenemre igazából, szóval mindketten elkészültünk és kimentünk bulizni. Amsterdam legjobb szórakozóhelyére mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, csak Martin és én, táncoltunk, ittunk, énekeltünk és végre elengedtük magunkat. Csakhogy a lesifotósok még ilyenkor sem pihennek. Persze, hogy minden kép másnap fent volt a neten. Amit a rajongók és minket körülvevő emberek annyira még nem is furcsálltak, mert két jó barát ugyebár, akik együtt dolgoznak, miért ne mehetnének együtt bulizni? Annál jobban érdekelték az exem ezek a képek, akinek végre volt „bizonyítéka” arra, hogy kavarok Martinnal, és mindezt azért, hogy őt féltékennyé tehessem és az egészet csak érdekből csinálom. Nem ismertem rá Danielre, ez nem ő volt. Mindig lazán kezelt mindent és elég nem törődöm stílusa van. Vagy legalábbis ezt mutatja azoknak az embereknek, akik csak futólag ismerik. Én tudtam milyen, hogy ő valóban tud szeretni, és csak mutatja, hogy nem érdekli semmi, ez csak a látszat volt. De ez, amit most csinált, ez nem ő volt. Tudtam, hogy a szakításunk óta sokat változott, és azt is, kinek a hatására. De ez már tényleg több volt mindennél és ezt már én sem tűrtem. És nem azért, mert az bántott, hogy ő mit gondolt.. az nem érdekelt. Leginkább azért – és ez volt a fő ok – mert Martint tényleg szeretem. És nem akartam ilyen hazugság miatt elveszíteni. Amit valljunk be, tényleg nehezen tudtam volna kimagyarázni. Pedig tényleg teljes szívből szeretem. De sajnos innentől, hála az exemnek, kezdhettem magyarázkodni.. Mindenkinek.

Másnap délután megcsörrent a telefonom. Otthon voltam a lányokkal, éppen kajáltunk. Amikor megláttam ki hív, elkerekedett szemmel néztem. Egyáltalán nem számítottam erre a személyre. Daniel volt az. Gondolkodtam, hogy mégis mit csináljak, felvegyem vagy ne, de úgy döntöttem beszélek vele.

- Tessék..- szóltam bele kicsit félve.

- Szia. Láttam a képeket. Jó volt a buli?

- Képzeld, jó volt. De miért hívtál?

- Tudom, hogy miért csinálod – mondta.

- De mégis mit? – ekkor még nem értettem.

- Szánalmas amúgy, hogy így próbálsz féltékennyé tenni engem. – mondta, és nem hittem el, amit hallok.

- Hogy mivan? – nevettem el magam hitetlenül.

- De nem érdekel igazából mit csinálsz vele. Csak azért azt majd jó lenne, ha megtudná, mire is használod őt. – nevetett.

- Daniel én nem tudom miről beszélsz. Mi van veled? Most komolyan ezért felhívtál? Nem szégyelled magad kicsit sem? Már 1 éve szakítottunk. Foglalkozz Pamelával.. megérdemlitek egymást. De engem hagyj békén.

- Nem érdekelne, csak mivel ott voltam a bulidon, láttam mindent és tudom, hogy az miattam volt. Végig engem néztél.

- Hagyjuk egymást kérlek. Szia – és letettem a telefont

.

A lányok értetlenül néztek rám. Hát persze.. ők még nem tudtak semmit. Szégyelltem magam előttük, hogy nem avattam be őket az egészbe, de Martin megkért rá. Nem csodálkoztam volna, ha megharagszanak rám. De kérdőre vontak, még mielőtt bármit is mondhattam volna.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Daisy.

- Voltatok bulizni Martinnal? – nézett rám Nathalia.

- Most tényleg ezért hívott fel Daniel? – csodálkozott Lia.

- Igen, bulizni voltunk tegnap éjjel.  – aztán fogtam magam, és felrohantam a szobámba.

Nathalia utánam jött, bekopogott az ajtómon, majd lassan benyitott:

- Bejöhetek? – kérdezte kedvesen.

- Persze – válaszoltam kicsit megenyhülve.

- Mi volt ez az egész? Mesélj már.. olyan fura vagy egy ideje.

- Nati.. van valami, amit egyikőtök sem tud. Sőt, rajtam és Martinon kívül senki sem. És igazából el sem mondhatnám. De nem bírom. Megőrülök. Daniel is tökre kikészít, most komolyan ezért felhívott? Nem hiszem el , hogy még 1 év után sem felejthetem el őt.

- Együtt vagytok Martinnal? – vetette oda a kérdést Nathalia, mire én meghökkenten néztem rá. Ennyire feltűnő lenne az egész? Hiszen Tiesto is azt mondta „ő mindvégig tudta.” Nem tudtam mit mondjak Natinak. Végig az járt az eszemben, hogy Martin megkért, ne mondjam el senkinek, mert ő sem fogja. De Nathalia az egyik legjobb barátnőm. És fordított esetben ő is biztosan elmondaná. Ha elmondom, Martin biztos meg fogja érteni.. Így gondolkodtam percekig, szótlanul ülve Natival szemben, aki csak figyelt és várta a válaszom, mire nagy nehezen megszólaltam:

- Talán.