2. rész

Sziasztok kedves olvasók! Iszonyatosan örülünk hisz a kezdéshez képest jó pár megtekintés van az oldalnak és nagyon reméljük hogy lesz is! Reméljük hogy továbbra is lesznek aktív olvasók! És nagyon örülnénk egy két kommentnek is! Íme a második rész!

Jó olvasást! Puszi :))

Concert

Szólt, hogy ha van kedvem menjek át, nincs náluk senki, mert a szülei vásárolnak, a nővére a barátjánál van, a többi csapattag pedig ügyeket intéz, ő meg már befejezte a munkát és van egy kis szabadideje. Szóltam a lányoknak, hogy lelépek Martinhoz. Ilyenkor általában ott maradnak nálam, már olyan nekik mintha otthon lennének, ezért feltalálják magukat nélkülem.

Mikor odaértem Martinhoz, megöleltük egymást és elkezdtünk beszélgetni. Közbe természetesen pizzát rendelt, mert mindkettőnknek az a kedvence. Ott ültünk a medencénél és iszonyat hülyeségekről beszélgettünk. Jól éreztem magam vele. Elég meghittnek tűnt az egész, csak mi ketten egy házba, a medencénél üldögélünk meg eszünk és szerintem ezt Martin is így érezte, mert egyszer csak váltott. Mintha valami megtört volna benne, rám nézett és közölte, hogy mondania kell valamit. Eléggé megijedtem, vajon mit akarhat mondani, egyáltalán nem értettem. Körülbelül fél óráig hebegett-habogott, aztán sikerült kimondania, hogy többet akar tőlem. Olyan sokkot kaptam, meg sem tudtam szólalni. Aztán úgy voltam vele, ha már ilyen őszinte hozzám, akkor én is az leszek.  Kicsit nehezemre esett, de elmondtam neki, hogy én már régen többet érzek iránta, mint barátság, csak nem mertem elmondani, mert nem tudtam, hogy ő mit érez. Mikor ezt elmondtam, kicsit úgy láttam, mintha megkönnyebbült volna. Szerinte ez működhet kettőnk között, úgy is sokat vagyunk együtt és bízunk egymásban. Efelől nekem sem voltak kétségeim, csak attól féltem a többiek mit szólnának hozzá. Nem is a szüleink meg a barátaink, hanem maga a közönség, a fanok, Martin imádói és stábja. Hírverésnek fognák fel az egészet és nem támogatnák. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen, mert együtt is akartunk lenni, de azt meg nem akartuk, hogy Martin hírnevének ártson az egész. Maga a kapcsolatunk nem is ártana, csak a pletykák. Végül úgy döntöttünk ez kettőnk között marad. Bár én a barátnőimnek annyira szívesen elmondtam volna, de ha Martin nem akarja, akkor sajnos nem. Megbeszéltük, hogy mind a ketten megjegyezzük a mai dátumot. 06.17. Fura érzés volt, hogy majdnem 1 év után megint van barátom. Ráadásul Martin személyében. Kicsit furán viselkedtünk az azután, hogy ezt megbeszéltük, de szerintem ez valamilyen szinten normális. Egy ilyen hosszú barátság után egy kapcsolat.. De szeretem Martint és nem voltak kétségeim vele kapcsolatban.

Esteledett, ezért mondtam, hogy haza megyek. Megálltunk egymás előtt és hirtelen azt sem tudtuk hogyan köszönjünk. Végül megöleltem és mondtam, hogy majd beszélünk.

Mikor hazaértem a lányok ott voltak a szobámban és sült krumplit ettek meg tv-t néztek. Nyílván megkérdezték mi volt meg mi újság és nyílván el szerettem volna mondani nekik, de nem lehetett.   És innentől kezdve elkezdtünk titkolózni.

Persze ugyan úgy viselkedtünk mások előtt egymással, mint eddig, de néha jó lett volna csak úgy odamenni hozzá és megölelni. De mivel ez elég hülyén jött volna ki, így egyikünk sem tette.

Aztán el kellett utaznom a tánccsoporttal. Volt egy csomó fellépésünk. Nathalia visszament Justinhoz Los Angelesbe, Daisy Barcelonába ment Neymarhoz, Lia pedig Chris-szel járt meccsekre. Most én sem tudtam találkozni Martinnal, nélkülem járt koncertezni.

Épp egy fesztiválra tartottunk a csoporttal, amikor hívtak anyáék, hogy épp ott nyaralnak ahol a fesztivál lesz. Ennek örültem, de mikor kiderült, hogy Danielék is ott vannak, annak egyáltalán nem. Ugyanis apum és Daniel apja jó haverok és így most együtt nyaralnak.. de jó. Pont a 17. szülinapomra esett a fesztivál és a fellépés. Felhívtam anyáékat és találkoztam velük. Aztán mondtam, hogy sietek, mert még át is kell öltöznöm. Mikor megláttam Danielt, fura érzések töltöttek el, de rögtön eszembe jutott Martin, hogy milyen rég láttam és hiányzik. Anyáék pont olyan helyen voltak, ahol mindent láttak, rá a színpadra is és egy kicsit a színpad mellé is.  Felsorakoztunk a színpadon és elkezdtünk táncolni. Mikor vége volt,  megálltunk , meghajoltunk és leszaladtunk a színpadról.  Épp jöttem volna le a színpad lépcsőjén, amikor megláttam Martint. Ott állt és mosolyogva nézett. Úgy megörültem neki, hogy a nyakába ugrottam. Erősen megöleltem és én is éreztem a szorítását. Aztán köszöntem a stábtagoknak is. Felhívtam gyorsan anyáékat, hogy merre vannak, de apa mondta, hogy maradjak ott Martinnál, mert látják mennyire örülünk egymásnak. Mikor letettem a telefont, megint megöleltem. Aztán egyszer csak megjelent a színpadon Matisse Sadko és elkezdett zenélni.  Épp a Martinnal közös zenéjüket játszotta, a Break Through The Silencet. Esteledett, így kicsit már hűvös volt, én meg egy szál topban voltam, Martin pedig a hosszú kardigánjában. Magához rántott, hátulról megfogta a derekam, széthúzta a kardigánját és a kardigán ujjába tettem a kezem az övé mellé. Majd összehúzta a kardigánt és úgy álltunk ott, mint valami kétfejű sziámi ikrek. Mikor a dal a refrénhez ért, mindenki elkezdett tombolni, így Martinnal mi is ugrálni kezdtünk, ami kicsit nehézkesen indult, de a végén tök jól elugrabugráltunk és énekeltük a Break Through The Silencet.

Bevallom, néha oda pillantottam anyáékra, akkor kicsit szorongtam, de nem anya vagy apa miatt.. hanem ott állt Daniel..