3. rész

Sziasztok kedves olvasók! Nagyon szépen köszönjük az eddigi megtekintéseket nagyon örültünk neki! Meghoztuk a 3. részt is! Reméljük tetszik és örülnénk pár kommentnek is ! Jó olvasást! :)

Disclosure

 Aki csak nézett és lesajnáló mosollyal bólogatott. Mivel nagy a büszkeségem, így nem hagytam magam, ezért kinevettem. Bár ez többnyire Martin miatt is volt. Teljes szívemből szeretem őt, és rosszul esik, ha mondanak rá valami bántót, vagy lenézik őt. Daniel pedig abban a tudatban van, hogy én még mindig őt szeretem, és Martin csak arra van, hogy őt féltékennyé tegyem. Nem tudom, ezt miből gondolja, de nem is érdekel. Így próbál velem ő is bunkó lenni, de hidegen hagy. Csak azt sajnálom, hogy ő ezt nem hiszi el.

Amíg cikáztak a gondolataim Danielt nézve, beállt hozzánk táncolni a többi stábtag, Martin managere Scooter Braun, Tiesto, Nanny, aki Martinnak nagyon sok mindenben segít és Martin pár haverja. Mikor vége lett a számnak, Martin és a többiek felém fordultak és elvezettek a backstage-be, ahova anyáék is jöttek.. és Danielék is. Meglepetésemre kihoztak egy tortát, rajta egy nagy 17-essel és tűzijátékokkal. Mindenki ott volt. Mindenki, aki fontos volt számomra. Az egész családom, a barátaim, Nathalia, Lia, Daisy, Justin, Chris, Neymar, Iker, a stábtagok, Tiesto, Scooter, Nanny, pár régi osztálytársam, akiket imádok, a kiskutyám és.. és Martin. A meglepetéstől könny csordult a szemembe, és hirtelen elkezdtek vetíteni egy kisfilmet a kedvenc zenéimmel, pár videóval és képekkel. . az eddigi emlékeim. Mikor vége volt, mindenkinek külön megköszöntem, hogy eljött és itt vannak velem a szülinapomon, és amúgy is mindent. Mire Tiesto odajött hozzám és boldogan közölte, hogy Martin volt a főszervező. Odamentem hozzá. Fogalmam sem volt, hogy köszönjem meg neki, hiszen senki sem tudta, hogy együtt vagyunk. Az első nehézség. Amikor nem tudod mit csinálj a titkos világsztár barátoddal mindenki előtt.. Szóval odamentem Martinhoz.. mindenki furán figyelt minket.. egymás szemébe néztünk, megfogtam a kezét és annyit mondtam neki: „köszönöm”. Mire a kezemnél fogva odahúzott magához és megölelt. Nagyon szorosan. Az arcát a nyakamba fúrta, én pedig a vállába és a derekamnál fogva ölelt. Lehet, hogy anyáék levettek belőle valamit, de a többiek talán azért nem, mert régen együtt dolgozunk, és miért ne lehetne egy baráti ölelés?  Aztán elindult a zene, mindenki táncolni kezdett, Martin pedig a nyakába kapott engem, mire mindenki odagyűlt körénk és együtt buliztunk. Nem is kérdés, életem eddigi legboldogabb szülinapja. És ott már az sem zavart, hogy az exem is részt vesz az egészen. Nem volt már közünk egymáshoz. Így ahhoz sem, hogy ki hol van, kivel  és mit csinál. Mondjuk, ez esetben beleszólhattam volna, hogy ő mégis mit keres a meglepi szülinapi bulimon, de nem tettem… mert igazából nem zavart, egymáshoz sem szóltunk és én amúgy is Martinnal foglalkoztam. Akiben teljesen megbíztam és valahol éreztem, hogy ő sohasem fogja megtenni azt velem, amit Daniel. Nem tudom, mikor fogunk szakítani és mi okból, de abban biztos voltam, hogy nem olyan problémánk lesz, mint ami Daniellel volt. De ezen igazából nem is szeretnék gondolkodni.. mert minden tökéletes volt. És még nem volt vége! Merthogy miután kibulizta magát a nép úgy hajnali 3 felé, ami annyira nem is vészes, Martin közölte, hogy neki van még egy meglepetése. Valami olyan, amit még nem csináltunk együtt.. Hoppá.

Mindenki szétoszlott, mindenki ment a hotelba/szállodába, ahol épp megszállt. Mi Martinnal, egy kocsival mentünk (persze sofőrrel) és valami iszonyatosan szép szállodába vitt. Luxuslakosztályt bérelt. Felmentünk a lakosztályunkba ugyebár, és csak ámultam. Olyan gyönyörű volt minden. Feszengve éreztem magam kicsit, így hajnali 4 órakor egy luxuslakosztályban, a valamire készülő Martin Garrixel. Persze, nem is én lennék, ha nem bakiztam volna el mindent. De Martin tök magabiztos volt végig, amit furcsálltam, mert ivott egy kicsit…sokat. Hát, lehet épp ezért.

Sajnos aznap délután, már mentünk is vissza dolgozni. Minden jó volt, eszünkbe sem jutott, hogy mások számára fura lesz, hogy együtt megyünk vissza, úgy hogy azt sem tudták hova tűntünk a buli után. Tiesto fogadott minket, aki elég furán nézett ránk, de Martin tök lazán lerázta, semmi feltűnés nélkül. Én nem tudtam ilyen lazán kezelni a dolgot, úgyhogy inkább nagy ívben kerültem Tiestót. Na ez még furább volt, mivel én köztudottan bírtam őt és nem igazán tudták mire vélni a viselkedésem. Nagyon sokáig ügyeskedtünk Martinnal, hogy minden észrevehetetlen legyen, és minden csak egy baráti gesztusnak tűnjön. Nagyon sokat dolgoztunk Martinnal, egy héten volt minimum 4 fellépésünk, és már nagyon kivoltunk merülve. Így ment ez, durván 5-6 hónapon keresztül.. Mire ragadt egy kis szabadidőnk, amit valamilyen szinten együtt szerettünk volna tölteni. Mert oké, hogy végig ott voltunk egymás közelében és együtt csináltuk a bulikat, de egymásra 1 perc időnk sem volt. De arra egyikőnk sem gondolt hogy a szabadidőnk kb. második napján le fogunk bukni. Így volt ez, amikor átugrottunk Tiestóhoz kajálni. Említettem, hogy próbáltam kerülni Tiestót ahogy csak lehetett, de ugye ez nem mindig sikerült és amúgy sem akartam túl nagy feltűnést kelteni.. bár sikerült.

Szóval Tiesto felhívta Martint, hogy ha van kedvünk menjünk át hozzá pizzázni. Persze, Martinnak több se kellett, a pizza hallatán rögtön kocsiba ültünk és elmentünk Tiestóhoz. Jól elvoltunk, eszegettünk-iszogattunk, amikor Tiesto felém fordult és megkérdezte:

-Miért kerülsz engem mostanában?

Kínos volt.. Talán ha egyedül vagyok és úgy kérdezi meg, nem jövök teljesen zavarba, de így igen, mert Martin ott ült mellettem és bizony ő is eléggé zavarba jött, ahogy láttam. Szóval így ketten feszengtünk, ami szerintem sokkal feltűnőbb volt, mintha csak én egyedül. Nem igazán tudtam mit válaszoljak, ezért improvizáltam és ennyit mondtam:

-Fáradt vagyok.

De Tiesto nem hülye. Azonnal leesett neki, mekkorát kamuztam és hogy nem is ez az igazi oka az egésznek. De úgy tett, mintha elhinné. Így talán nem volt olyan kellemetlen. Aztán hirtelen felállt és közölte, hogy ő most kimegy a mosdóba, pár perc és visszajön.

Martinnal kaptunk az alkalmon és kicsit közelebb ült hozzám, majd átölelt és azt mondta:

-Szerintem nem hitte el, elég gyenge kamu volt.

Mire adtam egy zsibbasztót a karjába, amitől elkezdett nevetni, én pedig sértődötten odaszóltam neki:

-Haha, mert te amúgy nem voltál zavarba, kíváncsi vagyok te mit mondtál volna.

-Nem ezt. Ez nagyon béna volt.

Eljátszottam a sértődöttet, de ő még közelebb húzott és adott egy puszit.. ami nem egészen puszira sikeredett, amikor a lakás egyik válaszfala mögül előugrott Tiesto, azt kiáltva..