11.rész

Sziasztok így hétvégére is hoztunk nektek egy új részt kicsit rövid lett ne haragudjatok! :/
A héten nem tudom mikor lesz következő rész mivel elég sokat kell tanulnunk de igyekszünk hozni!
Nem húzom az időt, jó olvasást! Ha tetszett komizzatok! :) Puszi <3

Shopping day.

Előző rész tartalmából: - Tudod mit? Átmegyek most hozzád és bemegyek veled a stúdióba – ajánlotta fel, aminek igazán megörültem, mert úgy gondoltam, ha Nati velem lesz, eltudom kerülni a kínos pillanatokat, amikor Martinnal kettesben lennénk.

- Rendben, siess! – szóltam kicsit megkönnyebbülten. Bár tudtam, hogy ettől nekünk még meg kell beszélnünk a gondjainkat, mára még nem gondoltam át teljesen mindent.

Nati kb. fél óra múlva meg is érkezett hozzám, majd elindultunk együtt a „munkahelyemre”. Egész úton a kapcsolatunkról beszéltünk, amitől kicsit feszült lettem, de valakivel meg kellett beszélnem ezeket, még akkor is, ha tudtam, hogy ezt csak Martin és én tudjuk helyrehozni.

Martin egyedül volt, a laptopja előtt ült és látszott rajta, hogy bele van merülve a munkába.

- Szia – lépett be először Nati, és köszönésképpen odalépett hozzá két puszit adni.

Aztán Martinnal összenéztünk és csak simán odaköszöntünk egymásnak. Semmi ölelés vagy a megszokott köszönési formánk, hanem csak egy „szia”.

Mikor megláttam, hogy Martin a szilveszteri fellépés összeállításán dolgozik, hirtelen Natira néztem, majd megragadtam a karját és kihúztam az ajtón.

- Mi van?! – nézett rám kérdő arckifejezéssel.

- Nemsokára jönnek az ünnepek! – próbáltam halkan beszélni, nehogy Martin meghallja.

- Tudom, és mi a baj? – látható módon nem értette, mi a problémám.

- Az, hogy elfelejtettem ajándékot venni! – estem kétségbe.

- Kinek?

- Eddig még senkinek sem vettem! Martinnak sem!

- Majd elmegyek veled vásárolni – mosolygott rám. Ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy egy perc szabadidőm nem volt most.

- De mikor? Nem hagyhatom itt ezzel a sok munkával.

- Meg fogja érteni.

- Most mondjam azt neki, hogy „szia, itt hagylak, mert megyek karácsonyi ajándékot venni”? Csak még jobban összeveszünk, mert alig segítek neki valamit.

- Akkor majd én beszélek vele – válaszolni se volt időm,  Nati fogta magát és visszament Martinhoz, majd közölte vele, hogy ma bizony el fogok menni vele vásárolni.

Persze Martin nem állt le vele vitatkozni, nem is lett volna értelme, ahogy Natit ismerjük, úgyhogy összeszedtük a cuccainkat és elindultunk a plázába.

Lehet erre volt szükségem, egy kicsit felszabadultam, vásárlás közben nagyon jól éreztem magam. Sok időbe telt, mire kiválasztottam az ajándékokat.

Ikernek parfümöt vettem, Daisynek FCBarcelonás holmikat (nem mintha Neymartól nem gyűjtene be ezt-azt, de most ez a mindene, ezért ennél jobb ajándékot nem tudtam volna venni neki), Liának azt a cipőt, amire már nagyon régen vágyott, Nati csak egy felsőt kért, amit meg is vettünk együtt, és úgy döntöttem anyáékat majd befizetem egy wellness hétvégére. Nati azt mondta, a fiúknak ne vegyek semmit, mert ők sem fognak. Szóval már csak Martin ajándéka hiányzott…

Akármilyen régen is ismertük egymást, egyszerűen fogalmam sem volt, mi lenne a legmegfelelőbb ajándék Martin számára. Csak abban voltam biztos, hogy egy nagy adag pizzának örülne a legjobban, de azt mégsem adhatok neki karácsonyra. Egy újabb dilemma, aminek szintén köze van Martinhoz.

Végül neki nem is vettem semmit, úgy voltam vele, hogy majd kitalálom, még van időm karácsonyig.

Napokig gondolkodtam azon a bizonyos ajándékon, és semmi nem jutott eszembe, amiről tudtam is volna, hogy Martin tényleg örülne neki, és hasznát tudná venni. Ezért kénytelen voltam  tanácsot kérni…

Először Tiesto volt az, akitől próbáltam segítséget kérni, de ő sem tudott előállni olyan ötlettel, ami tetszett volna, majd Scooterhez mentem, aki szintén csak ilyen alap dolgokkal tudott előállni. Akármennyire ismertük Martint, ajándékot venni egyáltalán nem volt egyszerű neki.  Justin volt az utolsó reményem, aki ki tud találni valamit az ő barátjának karácsonyi ajándék gyanánt. Így hát felhívtam.

- Na szia Jadey, mi újság? – akárcsak Nati, úgy Justin is mindig vidám és bármikor lehet rá számítani.

- Szia, szeretnék kérni tőled valamit – nem is húztam az időt, rögtön a lényegre tértem.

- Csak nem karácsonyi ajándék tippeket? – nevetett. Hát persze, Natival mindent megbeszélnek. Ezt is.

- De, pontosan… Fogalmam sincs mit adjak Martinnak – teljesen el voltam szontyolodva.

- Mi az, amit szeret?

- A pizzát? – kérdeztem vissza, mintha ez nem lenne teljesen egyértelmű.

- És még? – kérdezett vissza ő is.

- Hát… – hirtelen nem jutott eszembe semmi. Annyi biztos volt, hogy Martin igazából bárminek tud örülni, de én mégis valami különlegeset szerettem volna adni neki.

- Hát téged – válaszolt helyettem Justin. Annyira jólesett ezt hallani, hogy megint elakadt a szavam. – Hallom megint nem tudsz megszólalni – nevetett.

- De, csak… Mi köze ennek az ajándékválasztáshoz?

- Csak annyi, hogyha nem tudsz neki venni semmit, akkor készíts.