9. rész

Szaisztok! Mindenkinek Boldog új évet így késve is!! Remélem kipihentétek magatokat!! Én eltudnék még lenni itthon egy ideig de szerintem sokan így vagytok! Holnaptól kitartást mindenkinek! Puszi :* <3 :D
Jó olvasást!

The picture

A fotózás jól sikerült, késő este értem  haza és fáradtan dőltem az ágyamba. Mielőtt elaludtam még Martinra gondoltam, hogy lassan ő is lejön a színpadról és utána együtt bulizik a többiekkel.

Másnap reggel kimentem a konyhába, megcsináltam a reggelimet és a telefonommal a kezemben leültem enni. Nézegettem az Instagramot, majdnem minden Martin Garrix-es oldalt követek, és a többségük posztolt is képeket a tegnapi fellépésről és némelyik az afterról is. Nyugodtan ittam a teámat, amikor megakadt a szemem egy képen. Martin volt rajta természetesen  és egy lány.. Aki nem volt más, mint az ex barátnője, Lynn. Arcukat összeérintve, Lynn Martint átölelve, mosolyognak a kamerába.

Percekig néztem a képet és nem tudtam mire vélni az egészet. Lynn egyáltalán nem jár Martin fellépéseire mióta szakítottak. Sőt, én úgy tudtam, a kapcsolatot sem tartják.

Fogalmam sem volt, mire gondoljak. Tanácstalan voltam. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy nem az a legjobb megoldás, ha most Martint hívom fel.. Lehet még alszik. Aztán gondoltam egyet és felhívtam Liát.

- Szia Jade - szólt boldogan a telefonba.

- Szia, mi újság?

- Semmi különös, most értem haza edzésről. Veled minden oké?

- Nem. Semmi nem oké.

- Miért? Mi a baj?

- Nézd meg az Instát - mondtam idegesen.

- És mit nézzek rajta? - kérdezte csodálkozva.

- Egy Martin Garrixes oldal tett ki képet a tegnapi afterról.

Lia  elcsendesedett, a képet kereste.

- Na megtaláltad? - sürgettem.

- Hát ez meg mi?! - láttam magam előtt, ahogyan Lia elképedve nézheti a képet.

- Jó kérdés.

- De Lynn nem is szokott jönni Martin bulijaira!

- Látod, ezen most mégis ott volt. Nagyon ideges vagyok!

- Elhiszem. Martinnal beszéltél már?

- Nem.. Rögtön téged hívtalak.

- Mikor találkoztok?

- Ma délután már találkozunk. De valahogy most elment tőle a kedvem...

- Érthető. De muszáj erről beszélned vele.

- Tudom.. Majd meglátjuk mi lesz - ebben a pillanatban megérkezett a keresztapám, Iker. - Most le kell tennem. Majd beszélünk.

- Ha beszéltetek, hívj fel!

- Mindenképp. Szia - tettem le a telefont.

Iker vásárolni volt és a konyhapultra pakolta ki a zöldségeket.

- Mi újság? - nézett rám mosolyogva.

- Semmi - válaszoltam kedvetlenül. Nem szerettem volna elmondani neki, hogy Martinnal jelen pillanatban semmi nincs rendben, mert még én sem voltam biztos sok mindenben.

- Látom, hogy van valami.

- Nem, tényleg nincs. De most megyek. Szerintem benézek a konditerembe.

- Jól van. Mikor jössz?

- Nem tudom, még találkozok Martinékkal is.

- Ne maradj sokáig.

- Rendben főnök - poénkodtam el, aztán elindultam a konditerembe.

Nem sok értelme volt igazából az edzésnek, nem is tudtam koncentrálni, csak Martin és Lynn járt az eszembe. Tudtam, hogy erről valahogy beszélnem kell Martinnal, és vissza kell fognom magam, mert le tudtam volna ordítani a fejét. Lehet így próbálta vissza adni nekem, hogy beszéltem Daniellel.. Vagy lehet hogy rám unt.  Ilyen és ehhez hasonló paranoiás gondolataim támadtak.

Nagyjából 1 órát voltam a teremben, aztán elindultam a stúdióba. Mikor megérkeztem, Martin és Tiesto a laptopon nézegetett valamit, Scooter egy fotelben ült a telefonját nyomkodva és Martin pár haverja is ott volt most.. Akik tulajdonképpen csak hülyéskedtek és nem csináltak semmi hasznosat.

- Sziasztok - köszöntem, amikor beléptem az ajtón. Mindenki egy emberként fordult felém és
aranyosan visszaköszöntek vagy intettek. Martin felállt és odajött hozzám, hogy megöleljen. Az évek során ez kialakult nálunk, mindig öleléssel köszöntjük egymást, így most sem volt furcsa senkinek, hogy Martin így akar köszönni nekem. Csakhogy én ezt az ölelést nem viszonoztam, ami Martinnak fel is tűnt és kérdő arckifejezéssel nézett rám.

- Mi van veled? - kérdezte.

- Ezt én is kérdezhetném.

Martinnak láthatóan nem esett le a viselkedésem oka és összeráncolta a homlokát. Nem akartam hisztizni mindenki előtt, így arrébb álltam és leültem a srácok mellé.

Martin utánam fordult, és mivel nem értette az egészet, ezért csak megrázta a fejét és visszaült a laptopjához. Közben a srácok valamit magyaráztak nekem, talán a tegnapi buliról, de nem is figyeltem rájuk, csak Martint néztem mérgesen és idegesen vártam, mikor tudunk négyszemközt beszélni.

Miután Martin befejezte a munkát, a stúdióban eddig tartózkodó kis csapatunk feloszlott, és végre tudtam beszélni Martinnal kettesben.

Az egyik fotelben ültem, Martin pedig megfordult a székével, hogy szembe üljünk egymással. Összefont karral néztem rá, ő pedig szemmel láthatóan arra várt, hogy tudassam vele, mi is a problémám.

- Láttam a képet - kezdtem bele.

- Milyen képet? - úgy tett, mint aki nem tudná.

- Ami a fellépés után készült az afteren.

- Sok kép készült.

- De engem csak egy érdekel.

- Mégpedig?

Komizzatok! :D